Informatika2-2013/Gyakorlat05
A MathWikiből
(Változatok közti eltérés)
94. sor: | 94. sor: | ||
== Feladatok 1 == | == Feladatok 1 == | ||
− | ==== Átlaghoz közel ==== | + | ==== 1. Átlaghoz közel ==== |
Írjatok programot, ami elõször bekér a felhasználótól egy int-et, nevezzük m-nek, ez határozza meg hogy hány darab további bemenetet fogunk adni. Majd bekér m darab lebegõpontos számot, kiszámolja az átlagukat, és meghatározza, hogy melyik az m szám közül melyik van a legközelebb az átlagukhoz. | Írjatok programot, ami elõször bekér a felhasználótól egy int-et, nevezzük m-nek, ez határozza meg hogy hány darab további bemenetet fogunk adni. Majd bekér m darab lebegõpontos számot, kiszámolja az átlagukat, és meghatározza, hogy melyik az m szám közül melyik van a legközelebb az átlagukhoz. |
A lap 2013. március 12., 03:38-kori változata
Tartalomjegyzék |
Ismétlés
- Függvények, pl:
double atlag(double a, int b){ double x; x = (a + b) / 2; return x;
- Írtunk hatványozó függvényt, és egy olyan függvényt ami tömböt kapott bemenetként, így lehet tömböt átadni függvénynek (vagy pointerrel):
void fv(int t[], int v){...}
- Pointerek:
- Megtanultunk pointereket használni, melyekkel közvetlenül a memóriát kezelhetjük, így változók értékét már függvényekkel is tudjuk módosítani.
int *p; // Létrehozunk egy int pointert p névvel int a = 5; p = &a; // Az a változó pointerét eltároljuk p-ben scanf("%d", p); // Így például az a változóba olvasnánk be printf("%d", *p); // Ezzel pedig az a értékét írnánk ki *p = 15; // Pointeren keresztül értéket is átírhatunk printf("%d", a); // Így ez mostmár 15-öt adna ki
- Azt is megtudtuk, hogy a tömbök pointerek, és nem tudjuk lekérni a méretüket, mert maga a program sem tárolja a méretüket, errõl nekünk kell gondoskodnunk.
- Átírtuk a hatványozó függvényünket, hogy pointereken keresztül kapja az értékeket, majd mégjobban átírtuk hogy egy pointer segítségével az eredményt egy változóba másolja.
Dinamikus memória foglalás
- Függvények:
- malloc megadott byte-ot foglal le a memóriában,
- realloc a már lefoglalt memória-tömb méretét változtatja meg,
- calloc memóriafoglalás és a lefoglalt memória byte-jainek 0-ra állítása egyben,
- free üríti a megadott memória-részt.
- Ezek mind az stdlib.h-ban találhatók, így mostantól az stdio.h mellett ezt is be fogjuk tölteni.
- Példa malloc és free-re:
#include<stdlib.h> ... int i; // ciklusváltozónak int m; // ebbe olvassuk be a tömb méretét scanf("%d",&m); int *vec = (int *)malloc(m * sizeof(int)); // itt foglaljuk le a memóriát a tömbnek ... for(i=0; i<M; i++){ vec[i]=i*i; // majd feltöltjük a tömböt az indexek négyzetével } ...
- A memóriafoglalás rész kifejtve:
- int *vec -el létrehozunk egy int pointert
- le szeretnénk foglalni m darab int-nyi helyet
- a sizeof(int) visszaadja az int méretét byte-okban
- m * sizeof(int) megadja mennyi byte kell a tömbhöz
- malloc(m * sizeof(int)) lefoglal ekkora részt a memóriában és visszaadja az erre a területre mutató pointert
- de amit visszaad az egy void pointer! (hogy más típusú tömböknél is lehessen használni)
- ezért az (int *)-al ezt a void * -ot átkonvertáljuk int * típusúvá
- Itt megjelent egy új dolog a típuskonverzió, másnéven castolás, pl:
... int a = 2; int b = 4; double c = a / (double)b; ...
- Ez jól fog értéket adni c-nek, 0.5-öt, annak ellenére hogy a és b is int-ek.
- A b-t double-é castoljuk (ez még az osztás elõtt megtörténik), így egy egész lesz osztva egy double-el aminek már double az értéke.
- Amire még könnyen használható az egy lebegõpontos szám egészrészének a lekérése, hisz elég ha int-é castoljuk és máris az egészrészt kaptuk.
- Egy utolsó hasznos dolog a memóriafoglalással és a pointerekkel kapcsolatban a NULL pointer.
- Ha a malloc függvény valami problémába ütközne (pl elfogyott a memória), akkor egy NULL pointert fog visszaadni.
- Ez az aminek hangzik, egy memóriacím ami valójában nem tárol semmit, egy pointer ami nem mutat semmit.
- Fõképp hibakezelésre használandó pl:
... int *vec = (int *)malloc(m * sizeof(int)); if(vec == NULL){ printf("Nem sikerult a memoriafoglalas."); return 1; } ...
Feladatok 1
1. Átlaghoz közel
Írjatok programot, ami elõször bekér a felhasználótól egy int-et, nevezzük m-nek, ez határozza meg hogy hány darab további bemenetet fogunk adni. Majd bekér m darab lebegõpontos számot, kiszámolja az átlagukat, és meghatározza, hogy melyik az m szám közül melyik van a legközelebb az átlagukhoz.
SPOILER (segítség):
- El kell tárolnotok az értékeket, direkt úgy van kitalálva a feladat, hogy ne lehessen enélkül megoldani.
- Tehát az elsõ lépés, az m beolvasása után, hogy dinamikusan létrehoztok egy ekkora double vagy float tömböt.
- Majd egy ciklussal bekértek m darab számot, ezeket sorban a tömbbe mentitek.
- Meghatározzátok az átlagot akár bekérés közben akár utána.
- Majd egy ciklusban minden elemet összehasonlítotok az átlaggal a minimum- és maximumkereséshez hasonlóan, töltsétek be a math.h-t és akkor használhatjátok az abs (abszolútérték) függvényt.