Info2/2008tavasz/kuka

A MathWikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen Wettl (vitalap | szerkesztései) 2008. március 7., 07:17-kor történt szerkesztése után volt.

Tartalomjegyzék

4. előadás (2008-03-07)

Karakterláncok (sztringek)

  • karakterlánc = karakterek tömbje, melyet egy 0-kódú karakter zár. Pl.
E   z  \n  e   g   y       \"  k   a   r   a   k   t   e   r   l   a   n   c   \" \0

69 122 10 101 ...      32  34 ...                                                  0
  • Karakterlánc deklarálása inicializásással:
char str[] = "6 betu";

vele ekvivalens a következő (miért 7?):

char str[7] = "6 betu";
  • Karakterlánc scanf-fel való beolvasásánál nincs & a tömb neve előtt (miért? ld. később).

Az alábbi programban összefűzünk két karaketrláncot úgy, hogy az első végéről levesszük a '\0' karaktert, majd odamásoljuk a második karakterláncot, amit '\0'-val zárunk.

~/info2/osszefuz.c

#include <stdio.h>

int main(void)
{
  char str1[60]="Ez\negy \"karakterlanc\"";
  //  char str1[60]="Ez egy \"karakterlanc\", de nagyon-nagyon hosszu";
  char str2[60]=", ez pedig egy masik, amiben van \\.";
  unsigned sz1 = 0;
  unsigned sz2 = 0;

  while (str1[sz1]) sz1++;   // az első karakterlánc hossza
  while (str2[sz2]) sz2++;   // a második karakterlánc hossza

  if(sizeof str1 < sz1 + sz2 + 1)
    printf("\nAz osszefuzes nem fog menni.\n");
  else {
    sz2 = 0;
    while(str2[sz2]) str1[sz1++] = str2[sz2++];
   
    str1[sz1] = '\0';        // 0-val zárjuk a karakterláncot
    printf("\n%s\n", str1);
  }
  return 0;
}

Feladat: Olvassuk be valaki nevét és korát vesszővel elválasztva, majd írjuk ki a nevét és a korát, de az utóbbiból tagadjunk le 10 évet! Használjuk a %[...] formátumot és a stdlib.h atoi nevű függvényét!

#include <stdio.h>
#include <stdlib.h>

int main(void)
{
  char nev[60];
  char kor[4];
  int sz1 = 0, sz2 = 0, k = 0; 

  scanf("%[^,], %[0123456789]", nev, kor);
  while (nev[sz1]) sz1++;   // az első karakterlánc hossza
  while (kor[sz2]) sz2++;   // a második karakterlánc hossza
  k=atoi(kor)-10;

  printf("Neved: %s, korod: %d\n", nev, k);

  return 0;
}

Mutató (pointer)

  • Mutató deklarálása:
int *pn;
  • NULL egy (több headerfájlban is definiált) konstans cím, mely a memóriában nem mutat sehová.
int *pn=NULL;
  • A NULL cím egyszerűen tesztelhető, vagyis hogy egy mutatónak adtunk-e már valódi címet: az if(pn==NULL) ekvivalens a if(!pn) kóddal.
  • & a címet adó unér művelet:
int n;
int *pn=&n;
  • (*pn)++ nem ugyanaz, mint *pn++ a precedenciaszabályok miatt.
  • pn++ a *pn típusának megfelelő bájtértékkel növeli a mutató értékét, tehát pl. char esetén 1-gyel, int esetén 4-gyel.
  • a scanf függvény mutatót vár, ezért a következőképp olvashatunk be egész számot:
int n = 0, *pn;
pn=&n;
scanf("%d",pn);

vagy

scanf("%d",&n);

Az alábbi példában az n változóra mutat a pn mutató. Vizsgáljuk meg az értékeiket a (*pn)++; és a pn++; utasítások után!

~/info2/mutato.c

#include <stdio.h>
int main(void)
{
  int n, *pn = NULL;  // pn egy mutató, mely egy egészre mutat
  n = 5;
  pn = &n;

  printf("\nn címe:     %p\n", &n); 
  printf("n mérete:   %d\n", sizeof n);
  printf("n értéke:   %d\n", n);
  printf("pn címe:    %p\n", &pn);
  printf("pn mérete:  %d\n", sizeof pn);
  printf("pn értéke:  %p\n", pn);
  printf("*pn értéke: %d\n", *pn);

  (*pn)++;
  printf("    (*pn)++;\n");
  printf("pn értéke:  %p\n", pn);
  printf("*pn értéke: %d\n", *pn);

  pn++;
  printf("    pn++;\n");
  printf("pn értéke:  %p\n", pn);
  printf("*pn értéke: %d\n", *pn);

  return 0;
}

Egy futás eredménye:

n címe:     0xbfa8d2f0
n mérete:   4
n értéke:   5
pn címe:    0xbfa8d2ec
pn mérete:  4
pn értéke:  0xbfa8d2f0
*pn értéke: 5
    (*pn)++;
pn értéke:  0xbfa8d2f0
*pn értéke: 6
    pn++;
pn értéke:  0xbfa8d2f4
*pn értéke: -1079454960
  • Konstansok:
int n=5;
const int *pn = &n;

esetén *pn értéke konstans, vagyis ez nem változtatható, de n értéke igen.

int c=5;
int *const pc=&c;

esetén pc nem változtatható, de *pc igen.

Tömb és mutató

  • A tömb neve önmagában, index nélkül mutatóként viselkedik (ld. scanf karakterlánc beolvasásánál).

~/info2/tombmutato.c

#include <stdio.h>
int main(void)
{
  int i=0;
  char t[] = "karakterlanc";
  char *p = &t[0];
  printf("a tömb első elemének címe: %p\n", p);
  printf("a tömb címe              : %p\n", t);
  for(; t[i]; i++) 
    printf("%p címen: %c\n", p+i, *(p+i) );

  return 0;
}

ugyanez egészekkel: ~/info2/tombmutato1.c

#include <stdio.h>
int main(void)
{
  int i=0, t[3]={11,12,13};
  int *p = &t[0];
  printf("a tömb első elemének címe: %p\n", p);
  printf("a tömb címe              : %p\n", t);
  for(; i<3; i++) 
    printf("%p címen: %d\n", p+i, *(p+i) );

  return 0;
}
  • a fenti példák alapján tehát: a t tömb t[i] eleme megegyezik *(p+i) vagy *(t+i) értékével, míg a cím, ahol van, a p+i vagy t+i vagy &t[i].
  • egy többdimenziós (pl. t[3][3]) tömb esetén t, t[0] és &t[0][0] mutatók megegyeznek.
#include <stdio.h>
int main(void)
{
  int i, j, t[2][2] = { {1,2}, {3,4} };

  for(i=0; i<2; i++) {
    for(j=0; j<2; j++) {
      printf(" %d", *(*t + 2*i + j));
    }
    printf("\n");
  }

  for(i=0; i<4; i++)
    printf(" %d", *(*t + i));
  printf("\n");
  return 0;
}

Az alábbi ábra a t tömb és a t illetve t[0] és t[1] mutatók működését szemlélteti. --> a mutatóból a mutatott helyre mutat, az = az adott címen lévő tartalom ekvivalens megadásait jelenti:

t --> t[0] --> t[0][0] = *t[0] = **t                   t[0][1] = *(t[0]+1) = *(*t+1)
      t[1] --> t[1][0] = *(t[0]+2) = *(*t+2) = *t[1]   t[1][1] = *(t[0]+3) = *(*t+3) = *(t[1]+1)
Személyes eszközök