Informatika2-2012/Eloadas07

A MathWikiből
(Változatok közti eltérés)
(Új oldal, tartalma: „== Egyéb hasznosságok C programozáshoz == === Konstansok === === A program paraméterezése === A main() paraméterezése: <c> #include <stdio.h> #include <stdl…”)
 
 
(egy szerkesztő 6 közbeeső változata nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
 
== Egyéb hasznosságok C programozáshoz ==
 
== Egyéb hasznosságok C programozáshoz ==
  
=== Konstansok ===
+
=== Konstansok és makrók ===
  
=== A program paraméterezése ===
+
A konstansok olyan "változók" amiknek az értékét nem lehet megváltoztani. Például hasznos lehet ilyen, ha a programban a pi értékét sok helyen szeretnénk használni (ehhez elég lenne egy globális változó..), és még véletlenül sem szeretnénk felülírni az értékét a program futása során, hogy minden számítás ugyanazzal a pontossággal számolódjon. Többféle megoldást is használhatunk erre.
  
A main() paraméterezése:
+
==== Előfordítóval ====
  
 +
Konstansokat az eredeti C-ben csak az előfordító segítségével hozhattunk létre.
 +
Minden olyan kódsor ami '#' jellej kezdődik, a preprocesszornak vagyis az előfeldolgozónak szóló utasítás. (Kicsit lejjebb lesznek még példák.)
 +
 +
A "#define" preprocesszor-utasítással definiálhatunk konstansokat, vagy más néven makrókat.
 +
Csak abban a file-ban érvényes egy konstans/makró ahol deklaráltuk.
 +
 +
<c>
 +
/* Konstansdeklaráció: eredeti C-s megoldás, előfordítónak szóló utasítással */
 +
#define PI 3.14159
 +
#define NULLA 0
 +
#define SZOVEG "Ha ezt a sort el tudja olvasni, nincs szüksége szemüvegre \n"
 +
</c>
 +
Itt nem kell pontosvessző a sorok végére.
 +
Az előfordító a program lefordítása előtt a makró-szimbólumok minden előfordulási helyére behelyettesíti a megfelelő értéket (betűről betűre, kiértékelés nélkül, lecseréli pl. a "PI"-t "3.14"-re).
 +
 +
A konstansneveket mindig nagybetűvel kell írni!
 +
 +
C-ben egy konstansot megsemmisíteni is lehet az "#undef konstansnév" paranccsal, illetve ellenőrizhetjük az "#ifdef" ill. "#ifndef" preprocesszor-parancsokkal, hogy van-e (ill. nincs-e) már definiálva adott névvel konstans (ne felejtsük el lezárni az if-et):
 +
 +
<c>
 +
#ifndef PI
 +
#define PI 3.14
 +
#endif
 +
</c>
 +
 +
===== Makró-függvények =====
 +
 +
Akár kicsi ''makró-függvények'' írásásra is használhatjuk ezt a behelyeetesítő mechanizmust.
 +
De vigyáznunk kell arra hogy az előfordító, mint nyelven kívüli eszköz mindent gondolkodás nélkül helyettesít, ráadásul az eredményt egy sorba írva azt sem teszi lehetővé, hogy a makróhelyettesítést lépésenként nyomkövessük.
 +
 +
Egy elrettentő példa:
 +
 +
<c>
 +
// a háromoperandusú feltételes operátort használjuk, mert rövid
 +
#define abs(val) (val < 0) ? -val : val     
 +
 +
int y, x = 3;
 +
y = abs( x++ );    // Várt eredmény: x = 4, y = 3;
 +
</c>     
 +
 +
Az abszolút érték makró fenti alkalmazása esetén az előfordító a hívás helyén (ahol y-nak adunk értéket) behelyettesíti az ''abs()'' makrot, a belsejébe pedig paraméterként behelyettesíti a "val" helyére az "x++"-t. Első ránézésre azt várnánk, hogy az ''y = abs(x++)'' végrehajtása után, mivel előtte x értéke 3 volt, x értéke 4 lesz, míg y értéke 3. Ez így is lenne, ha az abs-ot függvényként realizálnánk. Ezzel szemben a előfordító ebből a sorból a következőt készíti:
 +
 +
<c>
 +
y = (x++ < 0) ? - x++ : x++;
 +
</c>
 +
 +
azaz az x-et kétszer növeli, minek következtében az utasítás végrehajtása után x értéke 5, míg y-é 4 lesz. A előfordítóval definiált makrók tehát veszélyesek lehetnek.
 +
 +
==== A const típusmódosítóval ====
 +
 +
Az ANSI (szabványos) C-ben (és majd C++-ban) a ''const'' típusmódosító szó segítségével bármely memóriaobjektumot definiálhatunk konstansként, vagyis "csak olvasható változó"-ként. Ez azt jelenti, hogy a fordító figyelmeztet, ha a változó nevét értékadás bal oldalán szerepeltetjük, vagy ebből nem konstansra mutató pointert inicializálunk.
 +
 +
<c>
 +
/* ANSI C megoldás PI definiálására */
 +
const float PI = 3.14;
 +
</c>
 +
 +
Mutatók esetén lehetőség van annak megkülönböztetésére, hogy a mutató által megcímzett objektumot, vagy magát a mutatót szeretnénk csak olvashatóvá tenni:
 +
 +
<c>
 +
const char * p;  // p által címzett karakter nem módosítható, (const char) * p
 +
char * const q;  // q mutatót nem lehet megváltoztatni, (char *) const q
 +
</c>
 +
 +
=== Fájl olvasás és írás ===
 +
 +
Egy komoly adatfeldolgozást vagy bármilyen számításokat végző program praktikus ha fájlokból olvassa be az adatokat, és az eredményeket is fájlba írja.
 +
 +
Sajnos a file-kezelés C-ben nem túl egyszerű és nem "programozóbarát", de néhány működő példából kiindulva nem is olyan nehéz megoldani.
 +
 +
A fájlkezeléshez szükséges függvényeket az "stdio.h" függvénykönvtár include-olásával tudjuk használni (ez kellett már korábban ahhoz is hogy a felhasználótól bekérjünk adatokat (vagyis a standard inputról olvassunk), vagy hogy a képrenyőre (standard output) írjunk).
 +
 +
Két sorban így néz ki egy fájl megnyitása (az "r" itt azt jeneti hogy olvasásra nyitjuk meg a szöveges fájlt):
 +
<c>
 +
FILE *fp;
 +
fp = fopen("alma.txt", "r");
 +
</c>
 +
 +
Az "r" helyett lehetne "b" (bináris file olvasása), "w" (írás), "a" (a fájl végére írás (append)).
 +
 +
A "FILE * fp" egy olyan mutató ami "FILE" típusnevű struktúrára mutat. Ez a struktúra olyan információkat tartalmaz amik segítségével megvalósulhat a kapcsolat a programunk és az operációs rendszer (ami kezeli a fájlrendszert) között. A belsejét nem kell ismerni, elég azt tudni hogy hogy használjuk.
 +
 +
===== Fájl olvasás fscanf()-fel =====
 +
 +
A ''scanf()'' függvényt arra használtuk hogy a felhasználótól (a standard bemenetről) olvassunk vele egy-egy szót.
 +
Ehhez hasonló a ''fscanf()'', ami fájlból (''input'') tud olvasni, amit olvasott azt az ''output'' változó(k)ba írja, itt egy karaktertömbbe(stringbe):
 +
<c>
 +
fscanf(input, "%s", output);
 +
</c>
 +
Azonban vigyázni kell vele, mert így csak az első szóközig (egy szót) olvas be! általános szöveges fájl beolvasására kevéssé alkalmas, inkább akkor hasznos, ha ismert szerkezetű fájlt kell beolvasni.
 +
Például egy 3 dimenziós pont-koordinátákat tartalmazó fájlt beolvashatunk így, ha tudjuk hogy minden sorban egy pont adatai vannak, a sorokon belül pedig pontosan egy szóközzel vannak elválasztva a számok:
 +
<c>
 +
float x, y, z;
 +
FILE *fp;
 +
fp = fopen("koordinatak.txt", "r");
 +
fscanf(fp, "%f %f %f", &x, &y, &z);
 +
</c>
 +
A fenti példában az fscanf() csak az első sort olvassa be a fájlból, még egy ciklus kell köré hogy az egész fájlt feldolgozhassuk.
 +
 +
Példa: fileread1.c
 +
 +
===== Fájl olvasás fread()-del =====
 +
 +
Az ''fread()'' függvénnyel általánosabb file-beolvasót is írhatunk. Az ''fread()'' adott méretű blokkokat olvas be egy fájlból, elég nagy méretű blokk esetén akár az egészet. Visszatérési értéke hogy hány egységet (ált. karaktert) sikerült beolvasnia.
 +
<c>
 +
  size_t fread(void *ptr,    // ide olvassa be a fájl tartalmát
 +
              size_t size,  // ekkora méretű elemekbe (tipikusan sizeof(char) lesz itt)
 +
              size_t nmemb,  // ennyi darab (ennyi karakter) beolvasása maximum
 +
              FILE *stream); // ebből a fájlból
 +
</c>
 +
 +
A beolvasott adatoknak a heap-en kell dinamikusan memóriát foglalnunk, ehhez pedig meg kell tudnuk a fájl méretét:
 +
<c>
 +
// fp egy megnyitott file mutatója
 +
fseek(fp, 0L, SEEK_END);      // a file végére ugrunk az "olvasófejjel"
 +
long lFileLen = ftell(fp);    // a file hosszát elkérjük az ftell()-lel
 +
rewind(fp);                  // visszatekerünk a file elejére az "olvasófejjel"
 +
</c>
 +
 +
A memóriába beolvasás után úgy dolgozzuk fel a fájl tartalmát (egy nagy karaktertömböt),
 +
ahogy akarjuk.
 +
 +
(Ha nagyon nagy fájllal dolgozunk ami nem fér a memóriába, akkor kisebb blokkokat olvassunk be egy ciklusban, és blokonként dolgozzuk fel a tartalmat.)
 +
 +
Példa: fileread2.c
 +
 +
(Megjegyzés: van még néhány módja a file olvasásnak (karakterenként is olvashatjuk a fájlt például), de általában a fenti két módszer egyikével elég jól megoldható bármilyen fájl-olvasási feladat.)
 +
 +
===== Fájl írás =====
 +
 +
Nézzünk egy teljes példát fájl írására is.
 +
A következő kis példaprogram 0-tól kezdve számokat ír ki egy fájlba, a fájl nevét és a számok számát a felhasználótól kéri be:
  
 
<c>
 
<c>
 
#include <stdio.h>
 
#include <stdio.h>
#include <stdlib.h>
 
  
int main(int argc, char **argv) {
+
int main() {
     while(argc--)
+
    int i, N;
     printf("%s\n", *argv++);
+
    FILE *fp;        // fájl mutató
     exit(EXIT_SUCCESS);
+
    char fname[80];  // a fájl neve lesz itt
 +
    printf("Mennyi számot generáljak?\n");
 +
     scanf("%d", &N);
 +
     printf("A fájl neve ahova írjam:\n");
 +
    scanf("%s", fname);
 +
    fp = fopen(fname, "w");  // itt nyitjuk meg a fájlt, írásra
 +
    if (fp == NULL) {        // hibakezelés
 +
        printf("Nem sikerült megnyitni a fájlt: %s", fname);
 +
        return 1;
 +
    }
 +
    for (i = 0; i < N; i++) {
 +
        fprintf(fp, "%d\n", i);   // az "fprintf()" fájlba ír
 +
    }
 +
     fclose(fp);   // be is zárjuk a fájlt !
 
}
 
}
 
</c>
 
</c>
  
http://www.cprogramming.com/tutorial/c/lesson14.html
+
 
 +
=== A programunk paraméterezése ===
 +
 
 +
Ha mindig fix számú bemenetre van szüksége a programunknak, akkor sokkal egyszerűbb ha azt nem mindig a program futása közben kell a felhasználónak bepötyögnie, hanem a program már az indulásakor megkapja. Így a programunk egy scripttel (kicsi futtatóprogrammal) is könnyebben futtatható és paraméterezhető lesz.
 +
 
 +
Ehhez csak arra van szükség, hogy a ''main()'' függvényünknek legyen 2 paramétere:
 +
* az első: ''int argc'':  az argumentumok darabszáma ("argc" : "argument count")
 +
* a második: ''char **argv'' vagy ''char *argv[]'': az argumentumokat(stringeket vagyis karakter-mutatókat) tartalmazó tömb, amiből az első (vagyis a nullás indexű) maga a program neve amivel meghívták
 +
 
 
<c>
 
<c>
 
#include <stdio.h>
 
#include <stdio.h>
  
int main ( int argc, char *argv[] ) {
+
int main(int argc, char **argv) {
     /* argc should be 2 for correct execution */
+
     printf("A kapott argumentumok száma: %d\n", argc);
     if (argc != 2) {
+
     while(argc--) {
        /* We print argv[0] assuming it is the program name */
+
         printf("%s\n", *argv++);
         printf( "usage: %s filename", argv[0] );
+
 
     }
 
     }
     else {
+
     return 0;
        // We assume argv[1] is a filename to open
+
}
        FILE *file = fopen( argv[1], "r" );
+
</c>
  
        /* fopen returns 0, the NULL pointer, on failure */
+
Írjuk át kicsit a fenti számkiírós programunkat:
        if (file == 0) {
+
* az első argumentumként a kiírandó számok darabszámát várja
            printf( "Could not open file\n" );
+
* másodikként pedig a fájl nevét ahova ír
         }
+
* ahelyett hogy 1-től (''n''-1)-ig ír ki számokat, random számokat írjon a fájlba
        else {
+
<c>
            int x;
+
#include <stdio.h>
            /* read one character at a time from file, stopping at EOF, which
+
#include <stdlib.h>
              indicates the end of the file.  Note that the idiom of "assign
+
 
              to a variable, check the value" used below works because
+
int main(int argc, char *argv[]) {
              the assignment statement evaluates to the value assigned. */
+
    // ellenőrizzük hogy a felhasználó jól használja-e a programot:
            while ((x = fgetc(file)) != EOF ) {
+
    // megkaptuk-e a várt paramétereket/argumentumokat?
                printf( "%c", x );
+
    if (argc < 3) {
            }
+
        printf("Használat: %s <file-nev> <darabszam>\n", argv[0]);
            fclose( file );
+
         return 1;
         }
+
    }
 +
    int N = atoi(argv[1]);   // ez egy string->int konvertáló függvény az stdlib.h-ból
 +
    FILE *fp;                // fájl mutató
 +
    char *fname = argv[2];    // 2. argumentumként kaptuk a fájl nevét
 +
    fp = fopen(fname, "w");  // itt nyitjuk meg a fájlt, írásra
 +
    if (fp == NULL) {
 +
        printf("Nem sikerült megnyitni a fájlt: %s", fname);
 +
        return 1;
 +
    }
 +
    int i;
 +
    for (i = 0; i < N; i++) {
 +
         fprintf(fp, "%d\n", rand());  // a rand() függvény az stdlib.h része, random számokat generál
 
     }
 
     }
 +
    fclose(fp);  // be is zárjuk a fájlt !
 +
    return 0;
 
}
 
}
 
</c>
 
</c>
  
  
=== C függvénykönyvtárak ===
+
=== Több fájlból álló program ===
  
==== Matematikai függvények ====
+
Nagyobb programok esetén már nem lesz átlátható a kód ha egyetlen, sokezer soros C programfájlba írunk.
math.h
+
Praktikus a kódot valamilyen logika mentén széttördelni: például a fájlkezelő függvényeket tehetjük egy külön fájlba, a program lényegi részének megvalósításától kicsit elszeparáltan. Nagy projektek esetén akár több száz forrásfájl tartalmazza a program működéséhez szükséges összes kódsort.
http://www.acm.uiuc.edu/webmonkeys/book/c_guide/2.7.html
+
  
==== Standard definíciók ====
+
A forráskódokat a fordító egyesével lefordítja (ún. object fájlokat készít), majd összelinkeli. A ''gcc'' mindkét lépést megteszi nekünk.
stddef.h
+
http://www.acm.uiuc.edu/webmonkeys/book/c_guide/2.11.html
+
  
==== Standard I/O ====
+
Több forrásfájlból álló program esetén figyelni kell néhány dologra:
stdio.h
+
* csak egy main() függvény lehet, ez lesz a program "belépési pontja", itt kezd el futni
http://www.acm.uiuc.edu/webmonkeys/book/c_guide/2.12.html
+
* a globális változók ütközhetnek, vagyis linkelési hibához vezet ha több fájlban is definiálva van ugyanolyan nevű változó vagy függvény (ilyenkor a hibaüzenetet az "ld" program küldi, ez végzi a linkelést)
  
==== Standard dolgok ====
+
===== Egy kicsi példa: két C forrásfájl összefordítása =====
stdlib.h
+
http://www.acm.uiuc.edu/webmonkeys/book/c_guide/2.13.html
+
  
Macros:
+
Ha több c forráskódunk is van, amik hivatkoznak egymás függvényeire vagy globális változóira:
  
    NULL
+
<c>
    RAND_MAX
+
// prog1.c
 +
#include <stdio.h>
  
Variables:
+
int main() {
 +
    int x = 3;
 +
    int eredmeny = bar(x) + 15;
 +
    printf("Az eredmeny: %d", eredmeny);
 +
    return 0;
 +
}
 +
</c>
  
    typedef size_t
+
<c>
     typedef wchar_t
+
// myutils1.c
 +
int bar(int j) {
 +
     return j*j;
 +
}
 +
</c>
  
Functions:
+
A fordításnál meg kell adni az összes szükséges forrásfájlt:
abs();
+
  gcc -o prog1 prog1.c myutils1.c
labs();
+
atof();
+
atoi();
+
atol();
+
malloc();
+
calloc();
+
free();
+
qsort();
+
rand();
+
srand();
+
  
 +
===== Header fájlok használata =====
  
===== Stringből számmá konvertáló függvények =====
+
A globális nevek ütközésének elkerülésére egy megoldás az ún. "header" fájlok használata, ezek ".h" kiterjesztésűek, és általában deklarációkat, egyszerűbb definíciókat tartalmaznak. Direkt arra vannak tervezve, hogy ezekre a ".c" fájlokból hivatkozzunk ''#include "akarmi.h"'' paranccsal (itt idézőjelek vannak a "<>" zárójelek helyett a standard könvtárakkal ellentétben). A header fájlok általában kicsik, hogy hatékonyan lehessen include-olni őket.
atoi(), atof(),  
+
  
===== Random számok generálása =====
+
A headerállományunk definiálja a bar() függvényt:
rand();
+
<c>
srand();
+
// myutils2.h
 +
int bar(int j) {
 +
    return j*j;
 +
}
 +
</c>
  
 +
A C forrásfájlunk pedig include-olja a fentit:
 +
<c>
 +
// prog2.c
 +
#include <stdio.h>
 +
#include "myutils.h"
  
==== Stringek ====
+
int main() {
string.h
+
    int x = 3;
http://www.acm.uiuc.edu/webmonkeys/book/c_guide/2.14.html
+
    int eredmeny = bar(x) + 15;
 +
    printf("Az eredmeny: %d", eredmeny);
 +
    return 0;
 +
}
 +
</c>
 +
 
 +
A fordításnál elég megadni a prog.c-t (bele van írva hogy a "myutils2.h"-t include-oljuk, ez kb olyan mintha a myutils2.h tartalmát a #include utasítás helyére behelyettesítenénk):
 +
 
 +
  gcc -o prog prog.c
 +
 
 +
És működni fog.
 +
 
 +
=== A fontosabb C függvénykönyvtárak ===
 +
 
 +
===== Matematikai függvények =====
 +
<c>
 +
#include <math.h>
 +
</c>
 +
 
 +
Trigonometriai függvények, stb. [http://www.acm.uiuc.edu/webmonkeys/book/c_guide/2.7.html link]
 +
 
 +
===== Standard I/O =====
 +
<c>
 +
#include <stdio.h>
 +
</c>
 +
 
 +
Standard bemenet és kimenet (kapcsolattartás a felhasználóval), illetve fájlkezelő függvények. Pl:
 +
* printf - képernyőre ír
 +
* fprintf - fájlba ír
 +
* scanf - felhasználótól beolvas
 +
* fscanf - fájlból szót / formázottan olvas
 +
* fopen  - fájlt megnyit
 +
* fread  - fájlból blokkot olvas
 +
 
 +
[http://www.acm.uiuc.edu/webmonkeys/book/c_guide/2.12.html link]
 +
 
 +
===== Hasznos dolgok könyvtára: stdlib =====
 +
<c>
 +
#include <stdlib.h>
 +
</c>
 +
 
 +
Sok hasznosság, pl a stringből számértékké konvertáló függvények, amiket gyakran használunk a program argumentumainak feldolgozásakor:
 +
* int atoi(char* s)
 +
* float atof(char* s)
 +
* long atol(char* s)
 +
 
 +
És a dinamikus memória kezeléséhez használt függvények:
 +
* malloc
 +
* calloc
 +
* free
 +
 
 +
Valamint a random számok generálásához:
 +
* srand
 +
* rand
 +
 
 +
[http://www.acm.uiuc.edu/webmonkeys/book/c_guide/2.13.html link]
 +
 
 +
===== Stringek =====
 +
<c>
 +
#include <string.h>
 +
</c>
 +
 
 +
Stringek kezelése, másolása, összehasonlítása, stb
 +
[http://www.acm.uiuc.edu/webmonkeys/book/c_guide/2.14.html link]
 +
 
 +
 
 +
=== Az előadáshoz tartozó példakódok ===
  
 +
Letölthetők [http://www.ilab.sztaki.hu/~aszabo/info2/ea7_peldak.zip innen].
  
 
=== Ellenőrző kérdések ===
 
=== Ellenőrző kérdések ===
  
Amit a zh-ra tudni kell:  
+
Amit a zh-ra is tudni kell ebből az előadásból:  
* makrók definiálása
+
 
* stringek kezelése (előző előadás végén is volt)
+
* konstans értékek kétféle definiálása
* main paraméterezése hogy néz ki
+
* mi a makrófüggvény
* file olvasás, írás
+
* main paraméterezése
 +
* file olvasás, file írás felismerés szintjén
 +
 
 +
=== ZH-infók ===
 +
 
 +
Időpont: márc. 27. kedd 16-18:00.
 +
 
 +
A pontok eloszlása a feladattípusokon:
 +
*  6 pont "mitírki" (3 kisebb C-kód értelmezése)
 +
* 10 pont függvényírás: 3 kis függvény (lesz közötte olyan (talán kettő is) ami gyakorlaton is volt vagy ahhoz nagyon hasonló)
 +
*  6 pont elmélet : 4 kérdés (2 könnyű (kb mint a gyakorlatok elején voltak a kisZh-k) + 2 kicsit kifejtősebb)
 +
*  4 pont hibakeresés : egy picit hosszabb, elvileg teljes C-kódban 4 hiba lesz elrejtve
  
 
=== Források és további olvasnivalók: ===
 
=== Források és további olvasnivalók: ===
 +
 +
* http://www.eet.bme.hu/publications/e_books/progr/cpp/node12.html
 +
* http://prog.hu/cikkek/292/Konstansok+operatorok+ciklusok.html
 +
* http://www.tankonyvtar.hu/informatika/objektum-orientalt-080905-103
 
* http://www.math.utah.edu/~carlson/c/cbook.pdf
 
* http://www.math.utah.edu/~carlson/c/cbook.pdf
* The C library reference guide: http://www.acm.uiuc.edu/webmonkeys/book/c_guide/index.html
 
 
* http://www.cprogramming.com/tutorial/c/lesson14.html
 
* http://www.cprogramming.com/tutorial/c/lesson14.html
 
* http://publications.gbdirect.co.uk/c_book/chapter10/arguments_to_main.html
 
* http://publications.gbdirect.co.uk/c_book/chapter10/arguments_to_main.html
 +
* http://en.wikipedia.org/wiki/Include_guard
 +
* http://www.delorie.com/djgpp/doc/ug/larger/multisrc.html
 +
* The C library reference guide: http://www.acm.uiuc.edu/webmonkeys/book/c_guide/index.html

A lap jelenlegi, 2012. március 21., 18:43-kori változata

Tartalomjegyzék

Egyéb hasznosságok C programozáshoz

Konstansok és makrók

A konstansok olyan "változók" amiknek az értékét nem lehet megváltoztani. Például hasznos lehet ilyen, ha a programban a pi értékét sok helyen szeretnénk használni (ehhez elég lenne egy globális változó..), és még véletlenül sem szeretnénk felülírni az értékét a program futása során, hogy minden számítás ugyanazzal a pontossággal számolódjon. Többféle megoldást is használhatunk erre.

Előfordítóval

Konstansokat az eredeti C-ben csak az előfordító segítségével hozhattunk létre. Minden olyan kódsor ami '#' jellej kezdődik, a preprocesszornak vagyis az előfeldolgozónak szóló utasítás. (Kicsit lejjebb lesznek még példák.)

A "#define" preprocesszor-utasítással definiálhatunk konstansokat, vagy más néven makrókat. Csak abban a file-ban érvényes egy konstans/makró ahol deklaráltuk.

/* Konstansdeklaráció: eredeti C-s megoldás, előfordítónak szóló utasítással */
#define PI 3.14159
#define NULLA 0
#define SZOVEG "Ha ezt a sort el tudja olvasni, nincs szüksége szemüvegre \n"

Itt nem kell pontosvessző a sorok végére. Az előfordító a program lefordítása előtt a makró-szimbólumok minden előfordulási helyére behelyettesíti a megfelelő értéket (betűről betűre, kiértékelés nélkül, lecseréli pl. a "PI"-t "3.14"-re).

A konstansneveket mindig nagybetűvel kell írni!

C-ben egy konstansot megsemmisíteni is lehet az "#undef konstansnév" paranccsal, illetve ellenőrizhetjük az "#ifdef" ill. "#ifndef" preprocesszor-parancsokkal, hogy van-e (ill. nincs-e) már definiálva adott névvel konstans (ne felejtsük el lezárni az if-et):

#ifndef PI
#define PI 3.14
#endif
Makró-függvények

Akár kicsi makró-függvények írásásra is használhatjuk ezt a behelyeetesítő mechanizmust. De vigyáznunk kell arra hogy az előfordító, mint nyelven kívüli eszköz mindent gondolkodás nélkül helyettesít, ráadásul az eredményt egy sorba írva azt sem teszi lehetővé, hogy a makróhelyettesítést lépésenként nyomkövessük.

Egy elrettentő példa:

// a háromoperandusú feltételes operátort használjuk, mert rövid
#define abs(val) (val < 0) ? -val : val      
 
int y, x = 3;
y = abs( x++ );     // Várt eredmény: x = 4, y = 3;

Az abszolút érték makró fenti alkalmazása esetén az előfordító a hívás helyén (ahol y-nak adunk értéket) behelyettesíti az abs() makrot, a belsejébe pedig paraméterként behelyettesíti a "val" helyére az "x++"-t. Első ránézésre azt várnánk, hogy az y = abs(x++) végrehajtása után, mivel előtte x értéke 3 volt, x értéke 4 lesz, míg y értéke 3. Ez így is lenne, ha az abs-ot függvényként realizálnánk. Ezzel szemben a előfordító ebből a sorból a következőt készíti:

y = (x++ < 0) ? - x++ : x++;

azaz az x-et kétszer növeli, minek következtében az utasítás végrehajtása után x értéke 5, míg y-é 4 lesz. A előfordítóval definiált makrók tehát veszélyesek lehetnek.

A const típusmódosítóval

Az ANSI (szabványos) C-ben (és majd C++-ban) a const típusmódosító szó segítségével bármely memóriaobjektumot definiálhatunk konstansként, vagyis "csak olvasható változó"-ként. Ez azt jelenti, hogy a fordító figyelmeztet, ha a változó nevét értékadás bal oldalán szerepeltetjük, vagy ebből nem konstansra mutató pointert inicializálunk.

/* ANSI C megoldás PI definiálására */
const float PI = 3.14;

Mutatók esetén lehetőség van annak megkülönböztetésére, hogy a mutató által megcímzett objektumot, vagy magát a mutatót szeretnénk csak olvashatóvá tenni:

const char * p;  // p által címzett karakter nem módosítható, (const char) * p
char * const q;  // q mutatót nem lehet megváltoztatni, (char *) const q

Fájl olvasás és írás

Egy komoly adatfeldolgozást vagy bármilyen számításokat végző program praktikus ha fájlokból olvassa be az adatokat, és az eredményeket is fájlba írja.

Sajnos a file-kezelés C-ben nem túl egyszerű és nem "programozóbarát", de néhány működő példából kiindulva nem is olyan nehéz megoldani.

A fájlkezeléshez szükséges függvényeket az "stdio.h" függvénykönvtár include-olásával tudjuk használni (ez kellett már korábban ahhoz is hogy a felhasználótól bekérjünk adatokat (vagyis a standard inputról olvassunk), vagy hogy a képrenyőre (standard output) írjunk).

Két sorban így néz ki egy fájl megnyitása (az "r" itt azt jeneti hogy olvasásra nyitjuk meg a szöveges fájlt):

FILE *fp;
fp = fopen("alma.txt", "r");

Az "r" helyett lehetne "b" (bináris file olvasása), "w" (írás), "a" (a fájl végére írás (append)).

A "FILE * fp" egy olyan mutató ami "FILE" típusnevű struktúrára mutat. Ez a struktúra olyan információkat tartalmaz amik segítségével megvalósulhat a kapcsolat a programunk és az operációs rendszer (ami kezeli a fájlrendszert) között. A belsejét nem kell ismerni, elég azt tudni hogy hogy használjuk.

Fájl olvasás fscanf()-fel

A scanf() függvényt arra használtuk hogy a felhasználótól (a standard bemenetről) olvassunk vele egy-egy szót. Ehhez hasonló a fscanf(), ami fájlból (input) tud olvasni, amit olvasott azt az output változó(k)ba írja, itt egy karaktertömbbe(stringbe):

fscanf(input, "%s", output);

Azonban vigyázni kell vele, mert így csak az első szóközig (egy szót) olvas be! általános szöveges fájl beolvasására kevéssé alkalmas, inkább akkor hasznos, ha ismert szerkezetű fájlt kell beolvasni. Például egy 3 dimenziós pont-koordinátákat tartalmazó fájlt beolvashatunk így, ha tudjuk hogy minden sorban egy pont adatai vannak, a sorokon belül pedig pontosan egy szóközzel vannak elválasztva a számok:

float x, y, z;
FILE *fp;
fp = fopen("koordinatak.txt", "r");
fscanf(fp, "%f %f %f", &x, &y, &z);

A fenti példában az fscanf() csak az első sort olvassa be a fájlból, még egy ciklus kell köré hogy az egész fájlt feldolgozhassuk.

Példa: fileread1.c

Fájl olvasás fread()-del

Az fread() függvénnyel általánosabb file-beolvasót is írhatunk. Az fread() adott méretű blokkokat olvas be egy fájlból, elég nagy méretű blokk esetén akár az egészet. Visszatérési értéke hogy hány egységet (ált. karaktert) sikerült beolvasnia.

  size_t fread(void *ptr,     // ide olvassa be a fájl tartalmát
               size_t size,   // ekkora méretű elemekbe (tipikusan sizeof(char) lesz itt)
               size_t nmemb,  // ennyi darab (ennyi karakter) beolvasása maximum
               FILE *stream); // ebből a fájlból

A beolvasott adatoknak a heap-en kell dinamikusan memóriát foglalnunk, ehhez pedig meg kell tudnuk a fájl méretét:

 // fp egy megnyitott file mutatója
 fseek(fp, 0L, SEEK_END);      // a file végére ugrunk az "olvasófejjel"
 long lFileLen = ftell(fp);    // a file hosszát elkérjük az ftell()-lel
 rewind(fp);                   // visszatekerünk a file elejére az "olvasófejjel"

A memóriába beolvasás után úgy dolgozzuk fel a fájl tartalmát (egy nagy karaktertömböt), ahogy akarjuk.

(Ha nagyon nagy fájllal dolgozunk ami nem fér a memóriába, akkor kisebb blokkokat olvassunk be egy ciklusban, és blokonként dolgozzuk fel a tartalmat.)

Példa: fileread2.c

(Megjegyzés: van még néhány módja a file olvasásnak (karakterenként is olvashatjuk a fájlt például), de általában a fenti két módszer egyikével elég jól megoldható bármilyen fájl-olvasási feladat.)

Fájl írás

Nézzünk egy teljes példát fájl írására is. A következő kis példaprogram 0-tól kezdve számokat ír ki egy fájlba, a fájl nevét és a számok számát a felhasználótól kéri be:

#include <stdio.h>
 
int main() {
    int i, N;
    FILE *fp;        // fájl mutató
    char fname[80];  // a fájl neve lesz itt
    printf("Mennyi számot generáljak?\n");
    scanf("%d", &N);
    printf("A fájl neve ahova írjam:\n");
    scanf("%s", fname);
    fp = fopen(fname, "w");   // itt nyitjuk meg a fájlt, írásra
    if (fp == NULL) {         // hibakezelés
        printf("Nem sikerült megnyitni a fájlt: %s", fname);
        return 1;
    }
    for (i = 0; i < N; i++) {
        fprintf(fp, "%d\n", i);   // az "fprintf()" fájlba ír
    }
    fclose(fp);   // be is zárjuk a fájlt !
}


A programunk paraméterezése

Ha mindig fix számú bemenetre van szüksége a programunknak, akkor sokkal egyszerűbb ha azt nem mindig a program futása közben kell a felhasználónak bepötyögnie, hanem a program már az indulásakor megkapja. Így a programunk egy scripttel (kicsi futtatóprogrammal) is könnyebben futtatható és paraméterezhető lesz.

Ehhez csak arra van szükség, hogy a main() függvényünknek legyen 2 paramétere:

  • az első: int argc: az argumentumok darabszáma ("argc" : "argument count")
  • a második: char **argv vagy char *argv[]: az argumentumokat(stringeket vagyis karakter-mutatókat) tartalmazó tömb, amiből az első (vagyis a nullás indexű) maga a program neve amivel meghívták
#include <stdio.h>
 
int main(int argc, char **argv) {
    printf("A kapott argumentumok száma: %d\n", argc);
    while(argc--) {
        printf("%s\n", *argv++);
    }
    return 0;
}

Írjuk át kicsit a fenti számkiírós programunkat:

  • az első argumentumként a kiírandó számok darabszámát várja
  • másodikként pedig a fájl nevét ahova ír
  • ahelyett hogy 1-től (n-1)-ig ír ki számokat, random számokat írjon a fájlba
#include <stdio.h>
#include <stdlib.h>
 
int main(int argc, char *argv[]) {
    // ellenőrizzük hogy a felhasználó jól használja-e a programot:
    // megkaptuk-e a várt paramétereket/argumentumokat?
    if (argc < 3) {
        printf("Használat: %s <file-nev> <darabszam>\n", argv[0]);
        return 1;
    }
    int N = atoi(argv[1]);    // ez egy string->int konvertáló függvény az stdlib.h-ból
    FILE *fp;                 // fájl mutató
    char *fname = argv[2];    // 2. argumentumként kaptuk a fájl nevét
    fp = fopen(fname, "w");   // itt nyitjuk meg a fájlt, írásra
    if (fp == NULL) {
        printf("Nem sikerült megnyitni a fájlt: %s", fname);
        return 1;
    }
    int i;
    for (i = 0; i < N; i++) {
        fprintf(fp, "%d\n", rand());   // a rand() függvény az stdlib.h része, random számokat generál
    }
    fclose(fp);   // be is zárjuk a fájlt !
    return 0;
}


Több fájlból álló program

Nagyobb programok esetén már nem lesz átlátható a kód ha egyetlen, sokezer soros C programfájlba írunk. Praktikus a kódot valamilyen logika mentén széttördelni: például a fájlkezelő függvényeket tehetjük egy külön fájlba, a program lényegi részének megvalósításától kicsit elszeparáltan. Nagy projektek esetén akár több száz forrásfájl tartalmazza a program működéséhez szükséges összes kódsort.

A forráskódokat a fordító egyesével lefordítja (ún. object fájlokat készít), majd összelinkeli. A gcc mindkét lépést megteszi nekünk.

Több forrásfájlból álló program esetén figyelni kell néhány dologra:

  • csak egy main() függvény lehet, ez lesz a program "belépési pontja", itt kezd el futni
  • a globális változók ütközhetnek, vagyis linkelési hibához vezet ha több fájlban is definiálva van ugyanolyan nevű változó vagy függvény (ilyenkor a hibaüzenetet az "ld" program küldi, ez végzi a linkelést)
Egy kicsi példa: két C forrásfájl összefordítása

Ha több c forráskódunk is van, amik hivatkoznak egymás függvényeire vagy globális változóira:

// prog1.c
#include <stdio.h>
 
int main() {
    int x = 3;
    int eredmeny = bar(x) + 15;
    printf("Az eredmeny: %d", eredmeny);
    return 0;
}
// myutils1.c
int bar(int j) {
    return j*j;
}

A fordításnál meg kell adni az összes szükséges forrásfájlt:

  gcc -o prog1 prog1.c myutils1.c
Header fájlok használata

A globális nevek ütközésének elkerülésére egy megoldás az ún. "header" fájlok használata, ezek ".h" kiterjesztésűek, és általában deklarációkat, egyszerűbb definíciókat tartalmaznak. Direkt arra vannak tervezve, hogy ezekre a ".c" fájlokból hivatkozzunk #include "akarmi.h" paranccsal (itt idézőjelek vannak a "<>" zárójelek helyett a standard könvtárakkal ellentétben). A header fájlok általában kicsik, hogy hatékonyan lehessen include-olni őket.

A headerállományunk definiálja a bar() függvényt:

// myutils2.h
int bar(int j) {
    return j*j;
}

A C forrásfájlunk pedig include-olja a fentit:

// prog2.c
#include <stdio.h>
#include "myutils.h"
 
int main() {
    int x = 3;
    int eredmeny = bar(x) + 15;
    printf("Az eredmeny: %d", eredmeny);
    return 0;
}

A fordításnál elég megadni a prog.c-t (bele van írva hogy a "myutils2.h"-t include-oljuk, ez kb olyan mintha a myutils2.h tartalmát a #include utasítás helyére behelyettesítenénk):

  gcc -o prog prog.c
  

És működni fog.

A fontosabb C függvénykönyvtárak

Matematikai függvények
#include <math.h>

Trigonometriai függvények, stb. link

Standard I/O
#include <stdio.h>

Standard bemenet és kimenet (kapcsolattartás a felhasználóval), illetve fájlkezelő függvények. Pl:

  • printf - képernyőre ír
  • fprintf - fájlba ír
  • scanf - felhasználótól beolvas
  • fscanf - fájlból szót / formázottan olvas
  • fopen - fájlt megnyit
  • fread - fájlból blokkot olvas

link

Hasznos dolgok könyvtára: stdlib
#include <stdlib.h>

Sok hasznosság, pl a stringből számértékké konvertáló függvények, amiket gyakran használunk a program argumentumainak feldolgozásakor:

  • int atoi(char* s)
  • float atof(char* s)
  • long atol(char* s)

És a dinamikus memória kezeléséhez használt függvények:

  • malloc
  • calloc
  • free

Valamint a random számok generálásához:

  • srand
  • rand

link

Stringek
#include <string.h>

Stringek kezelése, másolása, összehasonlítása, stb link


Az előadáshoz tartozó példakódok

Letölthetők innen.

Ellenőrző kérdések

Amit a zh-ra is tudni kell ebből az előadásból:

  • konstans értékek kétféle definiálása
  • mi a makrófüggvény
  • main paraméterezése
  • file olvasás, file írás felismerés szintjén

ZH-infók

Időpont: márc. 27. kedd 16-18:00.

A pontok eloszlása a feladattípusokon:

  • 6 pont "mitírki" (3 kisebb C-kód értelmezése)
  • 10 pont függvényírás: 3 kis függvény (lesz közötte olyan (talán kettő is) ami gyakorlaton is volt vagy ahhoz nagyon hasonló)
  • 6 pont elmélet : 4 kérdés (2 könnyű (kb mint a gyakorlatok elején voltak a kisZh-k) + 2 kicsit kifejtősebb)
  • 4 pont hibakeresés : egy picit hosszabb, elvileg teljes C-kódban 4 hiba lesz elrejtve

Források és további olvasnivalók:

Személyes eszközök