Informatika2-2013/Gyakorlat04

A lap jelenlegi, 2013. március 5., 13:10-kori változata

Ismétlés

• Típusok, ezek megjelenítése és beolvasása.
• Nem hétköznapi vezérlési szerkezetek, break, continue.

• Tömbök létrehozása:

int t[30];

• Tömb elemnek értékadás:

t[6] = 54;

• Természetesen változókat is lehet használni a tömb indexénél (ami 0-tól n-1-ig megy, ahol n a tömb mérete):

int i;
for(i = 0; i < 30; i++){
    t[i] = 0;
}

Függvények

• A következõképpen definiálhatunk egy függvényt:

v_ért fv_név(p_típus1 p_név1, p_típus2 p_név2){
    /*  */
    return érték;
}

• Ahol v_ért a visszatérési érték típusa, fv_név a függvény neve (ezzel tudjuk majd meghívni), p_típus1 az elsõ paraméter típusa, p_név1 az elsõ paraméter neve, stb. A függvénynek mindenképpen olyan típusú adatot kell visszaadnia, mint a visszatérési értéke.
• Egy függvény visszatérési értéke lehet void, ekkor nem kell visszaadnia értéket, valamint nem feltétlen kell, hogy legyen paramétere, ekkor a zárójelek közé írhatunk void-ot, vagy hagyhatjuk üresen.

• Példa egy függvényre:

double atlag(double a, int b){
    double x;
    x = (a + b) / 2;
    return x;

• Ez a függvény az elsõként beadott double típusú számnak és a másodikként adott int-nek az átlagát adja vissza. Egy hívásra példa:

int g = 5;
double er;
er = atlag(5.4, g);

• Amint már korábban is láttuk függvényhívásokban használhatunk változókat, de konstansokat is.
• Az elõzõ függvényt írhattuk volna ilyen egyszerûbb alakban is:

double atlag(double a, int b){
    return a / b;

• Függvényhívást használhatunk egy függvény argumentumaként is (hisz valójában egy érték) pl:

printf("%lf", atlag(3.2, 6));

Feladatok 1

1. Hatványozó függvény

Írjatok függvényt, ami hatványoz. Bemenete két int a és n, visszatérési értéke pedig az a^n (a az n-ediken).

Használjátok a következõ main-t hozzá (a megírandó függvényt az include és a main közé írjátok):

#include <stdio.h>
 
int main(void){
    int x;
    int y;
 
    scanf("%d %d", &x, &y);
    printf("%d\n", /* Ide jon a fuggvenyetek hivasa x es y-al */);
 
    return 0;
}

2. Intervallumba esõk kiírása

Írjatok függvényt, ami bemenetként kap egy double tömböt és két int-et és kiírja printf-el a tömb azon elemeit amik beleesnek az adott int-ek által meghatározott intervallumba.

Függvényeknek tömböt a következõ módon (is) átadhattok (az elsõ paraméter a tömb):

void fv(int t[], int v){...}

A main függvényetek megírásában használjátok a következõ tömböt az egyszerûség kedvéért (így lehet egyszerre megadni egy tömb elemeit, a []-be nem is kell feltétlen beleírni az elemszámot):

double tomb[10] = { 2.5, 7.6, 1.2, -8.9, 4.6, -4.8, 12.4, 1.1, 3.5, -6.7 };

A main-ben ne felejtsétek el letesztelni a függvényeteket!

Pointerek

• Próbáljátok ki az alábbi kódot:

#include <stdio.h>
 
void atir(int a){
    a = 5;
}
 
int main(void){
    int x = 8;
    printf("eredeti: %d\n", x);
 
    atir(x);
    printf("atir utan: %d\n", x);
 
    return 0;
}

• Miért nem változott meg az értéke x-nek?

• Válasz: nem az x mint változó lett átadva a függvénynek, hanem csak az értéke. Így amikor a függvény megváltoztatja 5-re, valójában csak egy lokális változó értéke változik 5-re, nem a main-ben szereplõ x-é.

• Tekinthetjük ezt pozitívumnak, valamilyen szintû biztonságot adhat, de van amikor szükségünk van rá, hogy már létezõ változóink értékét egy függvény meg tudja változtatni, pl: scanf.

• Mit tudunk hát tenni? Ahelyett, hogy egy változó értékét adnánk át egy függvénynek, adjuk át a memóriában található helyét. Ha erre a helyre tudunk írni, és tudunk belõle olvasni, akkor minden meg van oldva.

• Így jönnek a képbe a pointerek. Amikor a scanf-nél & jelet teszünk a változók elé, valójában lekérjük a pointerüket (a memóriában található helyüket) és azt adjuk át a scanf-nek.

• Visszafelé alakítani is tudunk (pointerbõl kiolvasni az ott tárolt értéket) a *-al.

• Példák:

int *p;      // Létrehozunk egy int pointert p névvel
int a = 5;
 
p = &a;      // Az a változó pointerét eltároljuk p-ben
scanf("%d", p);   // Így például az a változóba olvasnánk be
 
printf("%d", *p); // Ezzel pedig az a értékét írnánk ki
 
*p = 15;     // Pointeren keresztül értéket is átírhatunk
printf("%d", a);  // Így ez mostmár 15-öt adna ki

• Példa egy függvényre ami megcseréli két változó értékét:

#include <stdio.h>
 
void swap(int *a, int *b){
    int temp;
    temp = *a;
    *a = *b;
    *b = temp;
}
 
int main(void){
    int x = 8;
    int y = 15;
 
    printf("x: %d, y: %d\n", x, y);
 
    swap(&x, &y);
    printf("x: %d, y: %d\n", x, y);
 
    return 0;
}

• Zárszóként az elmélethez még annyit tennék hozzá (ez késõbbi gyakokon remélhetõleg részletesebben megjelenik), hogy a tömbök valójában pointerek. A t[0] egyenértékû a *t-vel és a t[1] egyenértékû a *(t + 1)-el (utóbbi a t pointertõl 1 adat méretû távolságra levõ pointert adja).

Feladatok 2

3. Hatványozó pointerekkel

Írd át a hatványozó függvényt, hogy pointerekkel kapja meg az alapot és kitevõt! (És természetesen továbbra is jól számoljon.)

4. Hatványozó pointerekkel 2

Most oldd meg, hogy a kiszámolt értéket ne visszaadja a függvény, hanem egy 3. paraméterként pointerrel adott int-be másolja.

5. Tömb min és max

Írj függvényt, ami megkeresi egy adott double tömb minimumát és maximumát is, és pointerek segítségével adja vissza.

Bemenet: double tömb, double min pointer, double max pointer

Használhatjátok a korábbi double tömböt:

double tomb[10] = { 2.5, 7.6, 1.2, -8.9, 4.6, -4.8, 12.4, 1.1, 3.5, -6.7 };

Érdemes még meggondolni, hogy amikor függvényekben dolgozunk tömbökkel, akkor hasznos lehet átadni a tömbök méretét a függvénynek, hogy általánosabb függvényt írhassunk.