Informatika2-2014/Gyakorlat09

A MathWikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen Rpalovics (vitalap | szerkesztései) 2014. április 7., 15:48-kor történt szerkesztése után volt.
(eltér) ←Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

Tartalomjegyzék

1. gyakorlat

C fordítás konzolban

Első fordítás gcc-vel

Nyiss egy szövegszerkesztőt, és másold be egy új fájlba a "hello.c" kódját:

#include <stdio.h>
int main() {
    int x = 2;
    printf("hello world! %d\n", x);
    return 0;
}

Nyiss egy konzolt és menj abba a könyvtárba (cd paranccsal) ahová elmentetted a "hello.c"-t.

Fordítsd le, készíts "hello" nevű futtatható fájlt:

gcc -o hello hello.c

Futtasd le a kapott programot!

Második fordítás gcc-vel

Mostantól használjuk a gcc warning-kapcsolóit, hogy lássuk a kisebb hibákat, figyelmeztetéseket is!

gcc -W -Wall -o hello hello.c

Rontsd el a "hello.c" kódot a következő módokon, majd mindig mentsd el és fordítsd le újra (és a következő elrontás előtt mindig állítsd vissza a helyes verziót):

  • törölsz egy pontosvesszőt a sor végéről
  • a printf-es sorban x helyett valami más betűt írsz
  • létrehozol egy y nevű egész típusú változót az x után, de nem használod a kódban
  • kitörlöd az utolsó } -t
  • törlöd a "return 0;" sort
  • töröld a legelsõ #include sort


CodeBlocks használata

Használat

  • A feladatokhoz hozzatok létre mindig egy új üres file-t (File / New / Empty file), ezt mindenképpen .c kiterjesztéssel mentsétek el pl: feladat1.c.
  • Fordítani a Build / Build-el tudtok, vagy a megfelelõ ikonnal, a lefordított programot a Build / Run -al indíthatjátok, vagy egyszerûbben F9-el fordíthattok majd utána azonnal indíthatjátok is a programot.


CodeLite használata

Beállítások

  • Indítsd el a CodeLite fejlesztői környezetet!
  • Állítsd át az indentálást (tabulálást/beljebbezést) a Settings -> Global Editor Preferences menüpont alatt a General -> Indentaiton résznél hogy ne használjon tab karaktereket
  • Hozz létre egy új Workspace-et és benne egy új projektet (mindenképp külön könyvtárban: Create the project under a separate directory legyen bepipálva), segítség itt az oldal vége felé

Használat

  • Minden feladat megoldását új projektbe kell tenni, hogy a main() függvények ne ütközzenek (egy projekten belül nem lehet több belőle).
  • A narancssárga az aktív projekt a workspace-en belül. Ha menüből kiválasztod a fordítást (Build -> Build project vagy F7 billentyű) akkor ez mindig az aktív projektet fogja lefordítani, ha épp másik file van megnyitva a szerkesztődben, akkor is! Ugyanígy a futtatásnál is (menüből Build -> Run vagy Ctrl-F7) az aktív projekt main() függvénye fog lefutni!


Feladatok

Minden feladatot új file-ba mentsd a CodeBlocks-ban (esetleg Codelite-ban új project-be)!

1. Feltételes print
Segítség

A következõ egy egyszerû feltétel, leteszteli hogy 'x' nulla vagy nem, majd kiírja a számot:

#include<stdio.h>
 
int main(void) {
    int x = -5;
 
    if(x == 0){
        printf("Nulla");
    } else{
        printf("Nem nulla");
    }
    printf("A szam: %d \n\n", x);
 
    return 0;
}

Egészítsd ki a következő kódot a megjegyzések helyén!

#include<stdio.h>
 
int main(void) {
    /* x és y változók deklarálása, értékadás */
 
    printf("X erteke: %d\n", x);
    printf("Y erteke: %d\n", y);
 
    printf("\n");
 
    /* egy feltételes utasítással (if, else if, else) érd el hogy mindig igaz állítás kerüljön a képernyőre */
    printf("%d nagyobb mint %d!\n", x, y);
    printf("%d nagyobb mint %d!\n", y, x);
    printf("%d ugyanannyi mint %d!\n", x, x);
 
    return 0;
}




Ismétlés

  • Fordítás gcc-vel:

gcc -W -Wall -o hello hello.c 

  • A program futása a main függvénnyel kezdõdik, ezáltal mindig kell, hogy létezzen.
  • Pontosvesszõk a sor végén.
  • Blokkok kapcsoszárójelekkel.
  • A változókat deklarálni kell (meg kell adni a típusukat).
  • stdio.h-ban hasznos függvények, pl: printf
  • Egy példa printf-re:
printf("A %d nagyobb mint a %d\n.", 3, 2);
  • A 3 és a 2 sorban be lesz helyettesítve a string-be, a \n a sorvége karakter.
  • Az if a szokásos módon mûködik, a szintaxis:
if(feltetel){
    utasítások
} else if(feltetel){
    utasítások
}
...
} else{
    utasítások
}


A gyakorlat anyaga

Beolvasás

  • A programunk felhasználójától beolvashatunk adatokat elõre deklarált változókba. Ezt egyszerûen a scanf függvénnyel tehetjük meg (stdio része).
  • A scanf elsõ paramétere egy string, mellyel megadjuk, hogy milyen minta szerint érkezik a beolvasandó adat. Legegyszerûbb esetben, ez lehet egy "%d", azaz egy egész számot olvasunk be.
  • A további paraméterek a már deklarált változók pointerei, errõl késõbb részletesen lesz szó, jelenleg legyen elég annyi, hogy a változók elég egy & jelet kell tenni.
  • Egy példa a scanf használatára:
int z;
printf("Add meg z értékét: ");
scanf("%d", &z);
  • Amint a scanf-hez ér a program a terminálban megjelenik egy kurzor és bementet vár a felhasználótól. A z változónk felveszi ezt a megadott értéket.
  • Egy scanf-el több adatot is bekérhetünk egyszerre, de az átláthatóság kedvéért, ezt csak olyan esetekben tegyük, ahol logikus, hogy egyszerre több adat érkezik (pl fix méretû mátrix egy sora).


Ciklusok

For ciklus
  • A for ciklus nem a sage-ben megszokottak szerint mûködik, hisz itt nincsenek listáink amiket bejárhatnánk.
  • Ehelyett a for a while ciklushoz nagyon hasonlóan mûködik, a szintaxis:
for(inicializálás; feltétel; inkrementálás){
    utasítások
}
  • Az inicializálás részben adhatjuk meg azokat az utasításokat amiket csak egyszer a ciklus kezdetekor szeretnénk végrehajtani, ha úgy gondolunk rá mint egy szummára, akkor ez lehet az i = 0 például.
  • A ciklus akkor áll le, amikor a feltétele hamis lesz, tehát amíg igaz, addig fut.
  • Az inkrementálás lépés a ciklus belsejében levõ utasíások (a ciklus magja) után hajtódik végre. Itt tipikusan növelünk egy ciklusváltozót, de akármi mást is lehetne csinálni.
  • Példa egy for ciklusra, ami kiírja a számokat 0-tól 9-ig:
int i;
for (i=0; i<10; i++) {
    printf("A ciklusváltozo erteke: %d\n", i);
}
  • Az i++ egyenértékû az i = i + 1 vagy az i += 1 utasítással.
  • Példa egy sokkal kevésbé hagyományos for ciklusra:
int i = 1;
int j = 1;
for (; i + j != j * 2; i = j + 1) {
    j = i * 2;
}
  • Ez a példa azt is mutatja, hogy a ciklus fejének különbözõ részei egymástól függetlenül elhagyhatók, valamint hogy létezik végtelen ciklus.
While ciklusok
  • A while ciklus a már sage-ben megszokottak szerint mûködik, addig fut, amíg igaz a fejében található feltétel.
  • Talán annyi plusz van, hogy bevezetjük a hátul tesztelõs ciklust, a do while ciklust. Ez a nevébõl is kikövetkeztethetõen utólag tesztel, tehát a magja legalább egyszer lefut.
  • A szintaxis:
while(feltétel){
    utasítások
}
do{
    utasítások
} while(feltétel);
  • Példa egy bonyolultabb while ciklusra, a feladatokban lesz egy hozzá nagyon hasonló:
  • A felhasználótól egy ciklusban egész számokat kér be addig, amíg 0 értéket nem kap. Ekkor pedig kiírja a képernyőre a kapott nemnulla számok átlagát.
#include<stdio.h>
 
int main(void) {
    int i = 0;
    float sum = 0;
    int szam = 0;
 
    do{
        scanf("%d", &szam);
        sum += szam;
        i++;
    } while(szam != 0);
 
    i--;
    printf("%f", sum / i);
 
    return 0;
}
  • Bejött egy új típus, a float, õ a lebegõpontos szám, mondhatjuk, hogy a tizedestört. A printf és scanf-ben használandó mintája a "%f".


Feladatok

1. For ciklus

Egészítsd ki a következő kódot a megjegyzések helyén! Adjuk össze a számokat 1-tõl kezdve, egyesével, pl: 1 + 2 + 3 = 6. A programunk azt a számot adja ki, hogy az elsõ hány darab számot kell összeadni, hogy legalább 4212-t kapjunk.

#include<stdio.h>
 
int main(void) {
    /* változók deklarálása, értékadás */
    /* i-t is deklarálni kell ! */
 
    for (/* inicializálás */ ; /* feltétel */; /* minden ciklusmag végén */) {
        /* számolás */
    }
    /* kiírás */
    return 0;
}

Ha ezt sikerült megoldani, akkor egészítsük ki úgy a kódot, hogy a 4212-nek megfelelõ számot a for ciklus elõbb scanf-el kérjük be a felhasználótól.


2. Do / while ciklusok

Írjunk egy korábbi példa mintájára egy programot, ami a felhasználótól egész számokat kér be, amíg egymás után két azonos számot nem kap. Ha ez megtörtént, akkor írja ki, hogy hány számot adtunk be.

Most talán segít, ha már a cikluson kívül is kérünk be elõre számokat, és nem hátultesztelõs ciklust használunk, de azzal is kényelmesen meg lehet oldani, sõt for ciklussal is.

3. Min / Max

Írj programot, ami pontosan 5 számot kér be a felhasználótól, majd kiírja közülük a legnagyobbat. (Érdemes valami értelmes szöveggel pl: "A legnagyobb: %d")

Ha ez megvan, egészítsd ki a programot, hogy ne csak a maximálisat, hanem a minimálisat is írja ki.

4. Sakktábla

Rajzolj ki egy NxN-es sakktábla mintát, ahol X-szel jelöljük a fekete mezőket, és üresen hagyjuk (egy szóköz) a fehéreket. Nem kell keretet adni a táblának. A sakktábla méretét (N) a felhasználótól kérd be!

Tipp: a ciklusokat egymásba is ágyazhatjuk, de ilyenkor nagyon kell figyelni a ciklusváltozókra!

Egymásba ágyazott ciklus példa:

#include<stdio.h>
 
int main(void) {
    int i;
    int j;
 
    for(i = 0; i < 10; i++) {
        printf("i: %d \n", i);
        for(j = 0; j < i; j++) {
            printf(" (%d, %d) ", i, j);
        }
        printf("\n");
    }
    printf("\n");
}

5. Prímtényezõ keresés

Írj programot, ami megkeresi egy a felhasználó által adott szám prímtényezõit és sorban kiírja azokat. (A hiba elkerülése végett elõször vizsgáljuk meg, hogy nem 0-t vagy 1-et kaptunk-e.)

Nem kell bonyolultra gondolni azonnal, meg lehet oldani úgy is, hogy egyesével megpróbáljuk elosztani az adott számunkat 2-tõl kezdve egyesével haladva egész számokkal, amíg 1-hez nem jutunk.

Emlékezzünk, hogy a maradék képzés (modulo) jele C-ben is a %

6. Pi közelítés

Közelítsd a Pi-t, a négyzetszámok reciprokösszege segítségével (ez ugye Pi négyzet per 6). Ha úgy mint az stdio.h-t betöltöd a math.h-t akkor mûködni fog az sqrt függvény, mellyel a gyökvonást megoldhatod.

Valamint, ha már sikerült közelíteni, akkor a 4 * atan(1) kifejezéssel ellenõrizheted magad (ennek elég jól kell becsülnie a Pi-t).

Személyes eszközök