Informatika2-2014/Gyakorlat10

A lap 2014. április 15., 10:01-kori változata

Elmélet

2013 előadás

• Mivel az előadás előtt járunk, itt a múlt év előadásának anyaga: http://wiki.math.bme.hu/view/Informatika2-2013/Eloadas

Függvények

Tömbök

• Tömbök esetén "tömbösítve" foglaljuk le a változók helyét a memóriában.
• Példa deklarációra:

int a[10];

• Példa inicializálásra:

int t[10]={6,8,-2,6,123,-8,3,4,2,1};

• A tömb elemei 0-tól indexelődnek.
• Deklaráláskor tehát le kell rögzítenünk egy konstanssal a tömb méretét
• Fontos, hogy a méretet csak konstanssal adhatjuk meg. Néhány fordító támogatja a tömb méretének változóval való megadását, de ezt általánosan nem alkalmazhatjuk.
• Ha fordítási időben nem ismert, mekkora tömbre lesz szükség, használjuk dinamikus tömböt. (lsd. később)
• Mindig kötelező a tömbnek méretet adni.
• A tömb nem másolható az = operátorral, végig kell iterálnunk elemenként a két tömbön másoláskor:
• Lehetőségünk van többdimenziós tömbök deklarálására.
• Többdimenziós tömbök sorfolytonosan tárolódnak a memóriában, tehát a következő két inicializálás (mely egyben példa is) ekvivalens:

int t[3][4][2]={34,-5,3,20,12,5,-1,0,4,77,12,-3,-14,3,1,23,75,2,10,24,78,1,2,7};

int t[3][4][2]={{{34,-5},{3,20},{12,5},{-1,0}},{{4,77},{12,-3},{-14,3},{1,23}},{{75,2},{10,24},{78,1},{2,7}}};

Függvények

• Programozásban a függvény egy nagyobb program forráskódjának része, mely adott feladatot hajt végre, és többször felhasználható anélkül, hogy a program kódjának több példányban is tartalmaznia kellene.
• Függvények használatával
  • a többször használt programrészeket csak egyszer kell lekódolni,
  • valamint a bonyolult algoritmusok kis részekre bontva áttekinthetővé, kezelhetővé válnak.
• Egy függvény mindig bemenő paraméterek egy értékhalmazát kapja meg és futása után valamilyen visszatérési értéket ad vissza. Itt most a hangsúly az értéken van mindkét esetben.
• C nyelvben egy függvénynek mindig tetszőleges számú és típusú argumentuma, és egyetlen visszatérési értéke van.
• A C nyelvben maga a főprogram is függvénybe kerül, ez a main függvény.
• Az általános felépítés mindig a következő:

visszatérési-típus függvénynév (argumentumdeklarációk){
   deklarációk és utasítások
}

• A függvény függvényfejből és függvénytörzsből épül fel.
• A függvényfej megadja a függvény típusát (milyen típusú adatot ad vissza), a függvény nevét, valamint paramétereinek típusát és nevét.

int hatvanyozo(int alap, int kitevo)

• A függvénytörzs tartalmazza a függvényt felépítő utasítássorozatot.

{
  int i;
  for( ... )
  ...
  return ... ; 
}

• A függvénydefiníció maga a függvény, azaz a függvényfej és a függvénytörzs együtt.

int hatvanyozo(int alap, int kitevo){
  int i;
  for( ... )
  ...
  return ... ; 
}

• A függvény prototípusa a függvényfej pontosvesszővel lezárva, paraméternevek nélkül.

int hatvanyozo(int,int);

• A függvénydeklaráció a függvény prototípusa paraméterek nélkül. Csak a függvény típusát és nevét tartalmazza.

int hatvanyozo();

• A prototípus és deklaráció jelentősége, hogy egy C program csak olyan függvényt tud meghívni, amelynek deklarációja megelőzi a kódban a függvényhívást.
• A C szabvány azt ajánlja, hogy ne a deklaráció, hanem az annál több információval bíró prototípus előzze meg a hívás helyét.
• Nem kell deklaráció vagy prototípus abban az esetben, ha a hívott függvény definíciója megelőzi a hívás helyét.
• Az alábbi két példa mutatja be prototípus használatával és használata nélkül a programkód felépítését:

#include <stdio.h>
...
 
int hatvanyozo(int,int);
 
int main(){
  int a,b,c;
  ...
  c=hatvanyozo(a,b);
  ...
}
 
int hatvanyozo(int alap, int kitevo){
  ...
}

#include <stdio.h>
...
 
int hatvanyozo(int alap, int kitevo){
  ...
}
 
int main(){
  int a,b,c;
  ...
  c=hatvanyozo(a,b);
  ...
}

void f(int a[2]){
  int i = 0;
  for( i =0; i<2; i++){
    printf("%d ",a[i]);
  } 
  printf("\n");
}
 
int main(void) {
  int a[2] = {1,2};
  f(a);
  return 0;
}

Feladatok