Informatika4-2018/Gyakorlat6

A lap 2018. október 18., 13:05-kori változata

Overriding

Nem statikus

Ha egy osztályban van egy ugyanolyan szignatúrájú metódus, mint az ősében, akkor beszélünk

• felülírás, felüldefiniálás
• override
• túlterhelés

-ról

public class Parent
{
    float f(float x)
    {
        ...
    }
}
 
public class Child extends Parent
{
    float f(float x)
    {
        ...
    }
}

Ekkor az alábbi f hívások mást adnak vissza, attól függően, hogy hogyan írtuk felül.

Parent parent = new Parent();
Child child = new Child();
 
parent.f(3.14f); // <- szülőben lévő f
child.f(3.14f);  // <- gyerekben lévő f

Viszont ez akkor is így történik, ha minkettőt az ősosztlyként tárolom.

Parent objects = new Parent[2];
objects[0] = new Parent();
objects[1] = new Child(); // leszármazott osztály az ősosztállyá konvertálódik
 
objects[0].f(3.14f); // <- szülőben lévő f
objects[1].f(3.14f);  // <- gyerekben lévő f

Vagyis az íly módon meghívott f őrzi azt, hogy hogyan hoztuk létre az aktuális példányt.

Ez a dinamikus polimorfizmus és a hatását egy felüldefiniált metóduson keresztül láthattuk.

Statikus

Nem ez a helyzet statikus metódusnál.

public class Parent
{
    static float f(float x)
    {
        ...
    }
}
 
public class Child extends Parent
{
    static float f(float x)
    {
        ...
    }
}

Ekkor hiába Child konstruktorral jött létre egy Parent típusú változó, akkor is a Parent.f hívódik meg.

Parent objects = new Parent[2];
objects[0] = new Parent();
objects[1] = new Child(); // leszármazott osztály az ősosztállyá konvertálódik
 
objects[0].f(3.14f); // <- Parent.f
objects[1].f(3.14f);  // <- Parent.f

Figyeljük meg, hogy statikus metódust osztályra szoktunk hívni (Parent.f vagy Child.f), ezért warning-ot kapunk, de akkor is ugyanaz történik.

Vagyis a statikus felüldefiniálás elvész, az számít, hogy mely típus statikus metódusát hívjuk, nem pedig az hogy a konkrét példány hogyan jött létre.

Interface