Matematika A1a 2008/3. gyakorlat
Mozo (vitalap | szerkesztései) (→Sík) |
Mozo (vitalap | szerkesztései) (→Sík) |
||
130. sor: | 130. sor: | ||
''Megoldás.'' Olvassuk le az irányvektorokat! '''v'''<sub>e</sub> = (-2,1,-2) és '''v'''<sub>f</sub> = (2,-1,2). A sík számára normálvektort úgy kapunk, ha ezekre merőleges vektort készítünk: | ''Megoldás.'' Olvassuk le az irányvektorokat! '''v'''<sub>e</sub> = (-2,1,-2) és '''v'''<sub>f</sub> = (2,-1,2). A sík számára normálvektort úgy kapunk, ha ezekre merőleges vektort készítünk: | ||
− | :<math> | + | :<math>\mathbf{v}_e\times\mathbf{v}_f=\left|\begin{matrix}\mathbf{i}& \mathbf{j}&\mathbf{k}\\ |
-2 & 1 & -2\\ | -2 & 1 & -2\\ | ||
137. sor: | 137. sor: | ||
ami azonban nem alkalmas normálvektornak. Világos, hogy ez a jelenség amiatt lépett föl, mert a két egyenes párhuzamos egymással. Készítsünk tehát a síkjukban lévő nempárhuzamos vektorokat! | ami azonban nem alkalmas normálvektornak. Világos, hogy ez a jelenség amiatt lépett föl, mert a két egyenes párhuzamos egymással. Készítsünk tehát a síkjukban lévő nempárhuzamos vektorokat! | ||
− | Az ''e''-n egy pont az A = (1,2,0), az ''f''-en: B = (-2,0,0), melyek a ''t'' = 0 értékadás által lettek kiválasztva. | + | Az ''e''-n egy pont az A = (1,2,0), az ''f''-en: B = (-2,0,0), melyek a ''t'' = 0 értékadás által lettek kiválasztva. Legyen '''u''' az ''A''-ból ''B''-be menő vektor, mely a (-3,-2,0). Ekkor jó lesz normálvektornak a |
+ | :<math>\mathbf{n}=\mathbf{v}_e\times\overrightarrow{AB}=\left|\begin{matrix}\mathbf{i}& \mathbf{j}&\mathbf{k}\\ | ||
+ | |||
+ | -2 & 1 & -2\\ | ||
+ | |||
+ | -3 & -2 & 0\end{matrix}\right|=-4.\mathbf{i} + 6.\mathbf{j}+7.\mathbf{k}</math> | ||
+ | A sík így: | ||
+ | :<math>-4(x-3)+6y+7(y-1)=0\,</math> | ||
+ | |||
+ | '''3. Feladat.''' | ||
==Házi feladatok== | ==Házi feladatok== |
A lap 2008. szeptember 21., 20:50-kori változata
Tartalomjegyzék |
Koordináta reprezentációk
Lineáris kombinációnak nevezzük a
alakú kifejezéseket, ahol a λ-k számok, az a-k vektorok.
Tétel.
- Ha b1 és b2 két nempárhuzamos vektor a síkban, akkor a sík minden vektora egyértelműen előáll ezek lineáris kombinációjaként:
- Ha b1, b2 és b3 három, nem egy síkban lévő vektor, akkor a tér minden vektora egyértelműen előáll ezek lineáris kombinációjaként:
Síkban két nempárhuzamos vektor halmazát, térben három nem egysíkban lévő vektor halmazát bázisnak nevezünk. Ha ezek egységhosszúságúak és páronként merőlegesen egymásra, akkor ortonormált bázist alkotnak. A jobbsodrású (v.ö.: jobbcsvarszabály) ortonormált bázis a térben az (i, j, k).
Egy v térvektornak B = (b1, b2, b3) bázisra vonatkozó koordinátareprezentációja az az oszlopmátrix, melynek elemei rendre az előző tételbeli egyértelműen létező λ-k:
A vektorműveletek a koordinátareprezentációban a következők lesznek.
Külön fontos a vektoriális szorzat esetén megemlíteni a
determnánssal történő kiszámolási módot és a skaláris szorzást, mint mátrixszorzást:
Egyenes
Legyen r0 az e egyenes egy pontjának helyvektora, v az irányvektora. Ekkor az egyenes bármely r pontja előáll (alkalmas t valós paraméterrel)
alakban, hiszen az r - r0 vektor párhuzamos az egyenessel (sőt: az egyesben van), így a v irányvektor skalárszorosa. A t jelölés az "időre" utal. Ha feltételezzük, hogy egy pont sebessége az egyenesen v, akkor t azt jelenti, hogy az r0-végpontából az r végpontjába mennyi idő alatt jutunk el.
A fenti egyenletet az e egyenes paraméteres vektoregyenletének nevezzük. Ha felÍrjuk koordinátareprezentációban, akkor a
- vagyis a
egyenletrendszert kapjuk, melyet az e egyenes paraméteres egyenletrendszerének nevezünk. Persze itt [r0]=(x0,y0, z0), [r]=(x,y, z) és [v]=(v1,v2, v3).
Kiküszöbölhetjük t-t, ha minden egyenletetből kivonjuk az adott pont megfelelő komponensét és ezután elosztunk az irányvektor megfelelő komponensével, feltéve, hogy ezek nem nullák:
Ezt nevezzük az egyenes paramétermentes egyenletrendszerének. Ha valamelyik nulla, akkor a következő típusokkal van dolgunk:
illetve
1. Feladat. Írjuk fel annak az egyenesnek az egyenletrendszerét, mely merőleges mind az e, mind az f egyenesre és áthalad a P0 = (1,2,0) ponton.
- és
Megoldás. Olvassuk le az irányvektorokat! ve = (3,-1,0) és vf = (2,0,-1). Ezekre merőleges vektort vektoriális szorzattal készítünk:
Azaz:
Sík
Legyen r0 az s sík egy pontjának helyvektora, n a normálvektora, azaz egy olyan nemnulla vektor, mely merőleges a síkra (azaz a sík minden pontjára merőleges). Ekkor a sík bármely r pontjára igaz lesz:
hiszen az r - r0 vektor merőleges a sík mormálvektorára, így skaláris szorzatuk 0.
Ha felírjuk koordinátákkal, ahol legyen n = (A,B,C), akkor az
egyenlehez jutunk, melyet az s sík egyenletének nevezünk.
2. Feladat. Írjuk fel annak a síknak az egyenletét, mely áthalad a P = (3,0,1) ponton és párhuzamos mind az e, mind az f egyenessel:
- és
Megoldás. Olvassuk le az irányvektorokat! ve = (-2,1,-2) és vf = (2,-1,2). A sík számára normálvektort úgy kapunk, ha ezekre merőleges vektort készítünk:
ami azonban nem alkalmas normálvektornak. Világos, hogy ez a jelenség amiatt lépett föl, mert a két egyenes párhuzamos egymással. Készítsünk tehát a síkjukban lévő nempárhuzamos vektorokat!
Az e-n egy pont az A = (1,2,0), az f-en: B = (-2,0,0), melyek a t = 0 értékadás által lettek kiválasztva. Legyen u az A-ból B-be menő vektor, mely a (-3,-2,0). Ekkor jó lesz normálvektornak a
A sík így:
3. Feladat.