Matematika A2a 2008/3. gyakorlat
Mozo (vitalap | szerkesztései) (→Differenciálhatóság) |
Mozo (vitalap | szerkesztései) (→Differenciálhatóság) |
||
90. sor: | 90. sor: | ||
==Differenciálhatóság== | ==Differenciálhatóság== | ||
===Definíció és folytonosság=== | ===Definíció és folytonosság=== | ||
− | Azt mondjuk, hogy az <math>f:\mathbf{R}^n\supset\to\mathbf{R}^m</math> függvény differenciálható az <math>u\in \mathrm{int\,Dom}(f)</math> pontban, ha létezik olyan <math>\mathbf{A}:\mathbf{R}^n\to\mathbf{R}^m</math> lineáris leképezés, hogy | + | Azt mondjuk, hogy az <math>f:\mathbf{R}^n\supset\to\mathbf{R}^m</math> függvény (totálisan) differenciálható az <math>u\in \mathrm{int\,Dom}(f)</math> pontban, ha létezik olyan <math>\mathbf{A}:\mathbf{R}^n\to\mathbf{R}^m</math> lineáris leképezés, hogy |
:<math>\exists\lim\limits_{x\to u}\frac{f(x)-f(u)-\mathbf{A}\cdot (x-u)}{||x-u||}=\mathbf{0} | :<math>\exists\lim\limits_{x\to u}\frac{f(x)-f(u)-\mathbf{A}\cdot (x-u)}{||x-u||}=\mathbf{0} | ||
</math> | </math> | ||
+ | Ez az '''A''' lineáris leképezés egyértelmű és ha kell, df(u)-val jelöljük. | ||
+ | |||
Egy ezzel ekvivalens megfogalmazást is kimondunk, ami rendkívül jól használható feltétel lesz később. A fenti ''f'' differenciálható az értelmezési tartományának belső ''u'' pontjában, ha létezik olyan <math>\varepsilon:\mathrm{Dom}(f)\to \mathbf{R}^m</math> függvény és <math>\mathbf{A}:\mathbf{R}^n\to\mathbf{R}^m</math> lineáris leképezés, hogy | Egy ezzel ekvivalens megfogalmazást is kimondunk, ami rendkívül jól használható feltétel lesz később. A fenti ''f'' differenciálható az értelmezési tartományának belső ''u'' pontjában, ha létezik olyan <math>\varepsilon:\mathrm{Dom}(f)\to \mathbf{R}^m</math> függvény és <math>\mathbf{A}:\mathbf{R}^n\to\mathbf{R}^m</math> lineáris leképezés, hogy | ||
:1) minden <math>x\in\mathrm{Dom}(f)</math>-re: <math>f(x)=f(u)+\mathbf{A}(x-u)+\varepsilon(x)||x-u||</math> és | :1) minden <math>x\in\mathrm{Dom}(f)</math>-re: <math>f(x)=f(u)+\mathbf{A}(x-u)+\varepsilon(x)||x-u||</math> és | ||
104. sor: | 106. sor: | ||
függvény? | függvény? | ||
===Parciális differenciálhatóság és differenciálhatóság=== | ===Parciális differenciálhatóság és differenciálhatóság=== | ||
− | Ha ''f'' | + | Ha ''f'':'''R'''<sup>n</sup><math>\to</math>'''R'''<sup>m</sup> (totálisan) differenciálható az értelmezési tartományának ''u'' belső pontjában, akkor ''f'' parciálisan differenciálható ''u''-ban és df(u) mátrixa a sztenderd bázisban: |
+ | :<math>[\mathrm{d}f(u)]=\begin{bmatrix}\partial_{x_1}f_1 &\dots &\partial_{x_n}f_1\\\vdots & &\\\partial_{x_1}f_1 &\dots &\partial_{x_n}f_1\end{bmatrix}</math> | ||
==Folytonosság és totális differenciálhatóság== | ==Folytonosság és totális differenciálhatóság== |
A lap 2017. február 19., 20:32-kori változata
- Ez az szócikk a Matematika A2a 2008 alszócikke.
Ezen a konkrét gyakorlaton konkrét függvények konkrét folytonosságát és konkrét határértékét vizsgáljuk meg konkrét módon.
További példák
1. Hol létezik határértéke az alábbi függvényeknek?
- a)
- b)
(Használjuk az
határértéket.)
- c)
- d)
- e)
- f)
- g)
- h)
- i)
- k)
Parciális deriváltak
Definíció. Legyen f: Rn R, u ∈ int Dom(f). Azt mondjuk, hogy f parciálisan differenciálható az u pontban a xi változó szerint, ha az
egyváltozós valós függvény differenciálható az ui pontban. Ekkor a fenti függvény ui-beli deriváltját
jelöli.
Példa:
Feladat. Parciálisan deriválható-e az
a (0,0)-ban?
Feladat. Parciálisan deriválható-e az
a (0,0)-ban?
Lineáris leképezések
A V1 és V2 vektorterek között ható A leképezést akkor nevezünk lineárisnak, ha teljesül minden λ, μ ∈ R és v, u ∈ V1
A definícióból rögtön következik, hogy a nulla vektor képe nulla:
viszont más elem a V2 nem feltétlenül vétetik föl.
Véges dimenziós terek közti lineáris leképezés a bázis választásával egyértelműen jellemezhető az alábbi mátrixszal.
ahol B = (b1,b2,…,bn) a V1 egy bázisa, C az V2 bázisa, a mátrix oszlopai pedig a B elemeinek általi képvektoraiból, mint oszlopvektorokból áll. Ha
V
V típusú, akkor csak
-t szokás írni, ha pedig pusztán
-t írnak, akkor az azt jelenti, hogy a Rn sztenderd bázisáról van szó, azaz a
vektorrendszerről.
Példák
1. Forgatás az origo körül φ szöggel:
Világos, hogy ez invertálható leképezés és az inverze a -φ szögű forgatás.
2. Tükrözés a φ szőgű egyenesre.
Világos, hogy ez is invertálható és inverze saját maga.
Ezek ortogonális transzformációk, azaz a transzponáltjuk az inverzük. Speciálisan a tükrözés szimmetrikus leképezés, mert mátrixa szimmetrikus. Sőt, ezek alkotják a síkon az összes ortogonális transzformációt.
3. Deriváló operáció. Legyen V a legfeljebb másodfokú polinomfüggvények tere. Ekkor a
lineáris leképezés:
Bázis V-ben: {1, x, x2}, ezért a mátrixa:
Világos, hogy a leképezés képzere nem a teljes V, hanem annak egy altere (a legfeljebb elsőfokú polinomfüggvények tere) és nem csak a 0 polinom képe 0, hanem minden konstans polinomé.
Differenciálhatóság
Definíció és folytonosság
Azt mondjuk, hogy az függvény (totálisan) differenciálható az
pontban, ha létezik olyan
lineáris leképezés, hogy
Ez az A lineáris leképezés egyértelmű és ha kell, df(u)-val jelöljük.
Egy ezzel ekvivalens megfogalmazást is kimondunk, ami rendkívül jól használható feltétel lesz később. A fenti f differenciálható az értelmezési tartományának belső u pontjában, ha létezik olyan függvény és
lineáris leképezés, hogy
- 1) minden
-re:
és
- 2)
és
.
Ebből rögtön következik, hogy differenciálható függvény folytonos.
Deriválható-e az
függvény?
Parciális differenciálhatóság és differenciálhatóság
Ha f:RnRm (totálisan) differenciálható az értelmezési tartományának u belső pontjában, akkor f parciálisan differenciálható u-ban és df(u) mátrixa a sztenderd bázisban:
Folytonosság és totális differenciálhatóság
Tekintsük az
Ekkor
Viszont g nem totálisan diffható, mert a (t,t) mentén a (0,0)-ba tartva:
ami nem létezik.
Megjegyzés. Itt persze g nem folytonos, és itt is igaz az, hogy ha totálisan differenciálható egy függvény, akkor folytonos is:
Tétel. Ha f differenciálható u-ban, akkor ott folytonos is, ugyanis minden x-re:
amely tagjai mind folytonosak u-ban.
Iránymenti deriválhatóság és differenciálhatóság
Példa.
Ekkor
Ha tehát differenciálható, akkor az iránymenti deriváltak (Gateau-deriváltak) is léteznek (e egységvektor):
Ám, polárkoordinátákra áttérve:
φ = π/4-et és π + π/4-et véve a vetületfüggvény a
,
ami nem differenciálható a 0-ban.
Megjegyzés. Persze abból, hogy az összes iránymenti derivált létezik, abból nem következik, hogy a függvény totálisan deriválható:
Folytonos parciális differenciálhatóság
Megfordításról a következő esetben beszélhetünk.
Tétel. Ha az f:Rn ⊃ Rm függvény minden parciális deriváltfüggvénye létezik az u egy környezetében és u-ban a parciális deriváltak folytonosak, akkor u-ban f differenciálható. (Sőt, folytonosan differenciálható.)
Bizonyítás. Elegendő az m = 1 esetet vizsgálni. Továbbá a bizonyítás elve nem változik, ha csak az n = 2 esetet tekintjük. Legyen x az u mondott környezetéből vett pont, és x = (x1,x2), v=(u1,x2), u=(u1,u2) Ekkor az [x,v] szakaszon ∂1f-hez a Lagrange-féle középértéktétel miatt létezik olyan ξ(x1)∈[x1,u1] szám, és a [v,u] szakaszon ∂2f-hez ζ(x2)∈[x2,u2] szám, hogy
itt az
és
függvények folytonosak u-ban (még ha a ξ, ζ függvények nem is azok), és értékük az u-ban 0. Világos, hogy ez azt jelenti, hogy f differenciálható u-ban.
Világos, hogy a parciális deriváltak folytonossága szükséges a fenti tételben. Az alábbi példában léteznek a parciális deriváltfüggvények az u egy környzetében, de az u-ban nem folytonosak.
Nem differenciálható, nem folytonosan parciálisan differenciálható függvény
parciális deriváltfüggvényei léteznek:
a másik hasonlóan. A 0-ban 0 mindkettő, de az (0,1/n) mentén a 0-ba tartva az 1-hez tart, ami nem 0.
A Young-tételnél beláttuk, hogy ekkor a 0-ban nem egyenlő a két vegyes parciális derivált. Most már azt is tudjuk miért. A függvény gradiense nem differenciálható totálisan a 0-ban. Ehhez elevenítsük föl, hogy
ami a 90˚-os forgatás.
Számoljuk ki g értékét a (x,x) alakú pontokban:
Tehát g(t,t)=(t,-t), és emiatt
márpedig ha g minden parciális deriváltja folytonos lenne a (0,0)-ban, akkor g totálisan is deriválható lenne.
Differenciálható, de nem folytonosan parciálisan differenciálható
A differenciálhatóság azonban nem elég ahhoz, hogy a parciális deriváltak folytonosak legyenek.
Az
differenciálható, hiszen ez az
függvény és r ≠ 0-ban:
és grad f nem korlátos. Ez persze a parciális deriváltakon is megátszik: azok sem korlátosak.
Egyváltozós illetve valós értékű függvény deriváltja
Ha f:Rn R, akkor a definíciót még így is ki szokás mondani:
f diffható r0-ban, ha létezik m vektor, hogy
Ekkor az m a gradiensvektor, melynek sztenderd bázisbeli koordinátamátrixa a Jacobi mátrix:
Ha f:R Rn, akkor a definíciót még így is ki szokás mondani:
és ekkor f'(t0) a t0-beli deriváltvektor (ha t az idő és r=f(t) a hely, akkor ez a sebeségvektor).
Ha f:Rn Rn, akkor a differenciált deriválttenzornak is nevezik.
Példa.
Mi az
,
skalárfüggvény gradiense?
Válasszuk le a lineáris részét!
Itt az első tag a lineáris, a második a magasabbfokú. Tehát:
Lineáris és affin függvény deriváltja
Tétel. Az A : Rn Rm lineáris leképezés differenciálható és differenciálja minden pontban saját maga:
Ugyanis, legyen u ∈ Rn. Ekkor
Tétel. Az azonosan c konstans függény esetén az dc(u) 0 alkalmas differenciálnak, mert
Tétel. Ha f és g a H ⊆ Rn halmazon értelmezett Rm-be képező, az u ∈ H-ban differenciálható függvények, akkor minden λ számra
is differenciálható u-ban és
és
is differenciálható u-ban és
Ugyanis, a mondott differenciálokkal és a
választással, ezek az u-ban folytonosak lesznek és a lineáris résszekel együtt ezek előállítják a skalárszoros és összegfüggvények megváltozásait.
Következmény. Tehát minden u ∈ Rn-re az affin c+A diffható és
Példa
Az A: x 2x1 + 3x2 - 4x3 lineáris leképezés differenciálja az u pontban az u-tól független
és Jacobi-mátrixa a konstans
mátrix.
Világos, hogy a
koordináta vagy projekciófüggvény lineáris, differenciálja minden u pontban saját maga és ennek mátrixa:
ahol az 1 az i-edik helyen áll. Másként
ahol
azaz a Kronecker-féle δ szimbólum.
2. gyakorlat | pótló gyakorlat |