Matematika A3a 2008/5. gyakorlat

A MathWikiből
(Változatok közti eltérés)
(Megoldási stratégiák)
 
(egy szerkesztő 16 közbeeső változata nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
 
''<sub><[[Matematika A3a 2008]]</sub>''
 
''<sub><[[Matematika A3a 2008]]</sub>''
  
==Komplex számkör és reprezentációi==
+
==Megoldási stratégiák==
A komplex számok '''C''' halmazát és műveleteit legalább három, lényegesen más szemszögből lehet láttatni. A meghatározottság kedvéért összefoglaljuk a komplex számok legfontosabb algebrai tulajdonságait. Nem térünk ki minden egyes műveleti tulajdonságra, ezek megtalálhatók a komplex számok algebráját leíró tankönyvekben.
+
  
===Algebrai modell===
+
:nemlineáris
A komplex számok olyan
+
::szeparábilis: dy/dx=g(x)/f(y) és f(y)dy=g(x)dx
:<math>a+b\mathrm{i}\,</math>
+
:::szeparábilisra visszavezethető:
alakú formális kifejezések, ahol ''a'' és ''b'' valós számok, i pedig azzal a speciális tulajdonsággal rendelkezik, hogy
+
::::y'=f(ax+by+c) alakú, ilyenkor u=ax+by+c, u'=a+by' vezet célra
:<math>\mathrm{i}^2=-1\,</math>  
+
::::y'=f(y/x) alakú, ilyenkor u=y/x és y'=u'x+u vezet célra
A komplex számok halmazát a '''C''' szimbólummal jelöljük, tehát
+
::egzakt
:<math>z\in \mathbf{C}\quad\Leftrightarrow\quad z=a+bi\quad\quad(a,b\in \mathbf{R})</math>
+
:::egzaktra visszavezethető
itt ''a''-t a ''z'' valós részének nevezzük és Re(''z'')-vel jelöljük, ''b''-t a ''z'' képzetes részének nevezzük és Im(''z'')-vel jelöljük. Világos, hogy Im(''z'') &isin; '''R''', azaz "tiszta" valós.
+
::::m=m(x)
 +
::::m=m(y)
 +
:lineáris
 +
::függvényegyütthatós elsőrendű: y'+f(x)y=h(x).
 +
:::Ekkor az állandó variálásával kell számolni: I., y'+f(x)y=0 megoldása: y=y(x,c) II., y=y(x,c(x)) alakban keressük a megoldást
 +
::állandó együtthatós:
 +
:::kezdeti feltétellel: Laplace-transzformációval
 +
::::egyenlet másodrendű: a<math>y''</math>+by'+cy=h(x), y(0)=... y'(0)=...
 +
::::egyenletrendszer elsőrendű: y_1, y_2, y_1(0)=... y_2(0)=...,
 +
:::általános megoldást keresünk:
 +
::::egyenlet: a<math>y''</math>+by'+cy=h(x) próbafüggvény módszer (böhöm képletek)
 +
::::egyenletrendszer (nincs kezdeti feltétel, általános megoldást keresünk) A sajátértékei, vektorai
  
'''Megjegyzés.''' A kevéssé informatív "formális kifejezés" helyett bevezethetjük a komplex számokat valódi algebrai objektumokként. A komplex számok halmazát egy a maradékos osztással rendelkező halmazból konstrulájuk: a valós együtthatós polinomok '''R'''[X] halmazából. Közismert, hogy a valósegyütthatós,  egyhatározatlanú polinomokal, azaz a
+
==Laplace-transzformáció==
:<math>a_0+a_1x+a_2x^2+...+a_nx^n\,</math>
+
:''t'', ''s''>0
alakú kifejezésekkel, ahol az ''a<sub>i</sub>''-k valós számok, ''n'' pedig nemnegatív egész, lehet maradékosan osztani (polinomosztás). Ekkor
+
:<math>t\mapsto f(t)\qquad \overset{\mathcal{L}}{\Rightarrow} \qquad s\mapsto F(s);\qquad F(s)  
:<math>\mathbf{C}=_{\mathrm{def}}\mathbf{R}[X]/(x^2+1)</math>
+
  =\int_{0}^\infty e^{-st} f(t)\,dt</math>
azaz a komplex számok halmaza a valósegyütthatós polinomok x<sup>2</sup>+1 polinommal történő osztási maradékai. Világos, hogy minden ilyen maradék előáll
+
:<math>m(x)=a+bx\,</math>
+
alakban, azaz legfeljebb elsőfokú polinom alakjában. Ebben a számkörben az ''összeadás'' a polinomösszeadás, a szorzás a polinomok szorzása (illetve ezen eredményének x<sup>2</sup>+1-vel történő osztási maradéka). Amikor két elsőfokú polinom szorzata másodfokú, akkor sem lépünk ki a számkörből, hisz a 
+
:<math>m(x)^2+1=0\,</math>
+
polinomegyenlet megoldható, éspedig az m(x)=x polinom (az identitás) megoldás. Ekkor
+
:<math>m(x)^2=-1\,</math>
+
azaz ebben a számkörben létezik a -1-nek négyzetgyöke. Az ''m(x)=x'' polinom az, mely az ''i'' egység szerepét játssza és így is jelöljük ezt ezentúl.
+
  
 +
===Linearitás===
 +
: <math>\mathcal{L}\left\{a f(t) + b g(t) \right\}
 +
  = a \mathcal{L}\left\{ f(t) \right\} +
 +
    b \mathcal{L}\left\{ g(t) \right\}</math>
  
Akárcsak a legfeljebb elsőfokú ''a'' + ''bx'' alakú polinomok esetén, a '''C'''-t alkotó formális kifejezések között is értelmezhetjük az összeadást és a szorzást. Ezeket pontosan úgy definiáljuk, mint az ''a'' + ''bx'' alakú polinomok összegét és szorzatát, azzal a specialitással, hogy ahol a polinomok a szorzást követően másodfokúvá válnak, ott a komplex számok az i<sup>2</sup>=-1 egyenlőség miatt visszaérkeznek az ''a'' + ''b''i alakú kifejezések körébe. Ezért lesz '''C''' zárt arra a szorzásra, amit a polinomok mintájára definiálunk.
+
===Deriváltak===
 +
: <math>\mathcal{L}\{f'(t)\}
 +
  = s \mathcal{L}\{f(t)\} - f(0)</math>
 +
: <math>\mathcal{L}\{f''(t)\}
 +
  = s^2 \mathcal{L}\{f(t)\} - s f(0) - f'(0)</math>
  
Már innen is látszik, hogy a komplex számok halmaza kétdimenziós valós test feletti vektortér. Kimondhatjuk tehát:
+
===Elemi függvények===
 +
: <math>\mathcal{L}\{\,t^n\} = \frac {n!}{s^{n+1}}</math>
  
'''Állítás.''' A '''C''' számkör a komplex számok
+
: <math>\mathcal{L}\{\,e^{-at}\} = \frac {1}{s+a}</math>
:(''a''+''b''i) + (''c''+''d''i) = (''a''+''c'') + (''b''+''d'')i összeadásával és a  
+
:&lambda;(''a''+''b''i) = &lambda;''a'' + &lambda;''b''i, a &lambda; valós számmal való szorzással
+
kétdimenziós valós vektorteret alkotnak és így lineárisan izomorfak a valós számpárok '''R'''<sup>2</sup> vektorterével.
+
  
===Halmazelméleti modell===
+
: <math>\mathcal{L}\{\,t^{n} e^{-a t}\}= \frac{n!}{(s+a)^{n+1}}</math>  
Az algebrai modellben nem teljesen világos, hogy mi is az i elem. Az előző állítás azonban lehetőséget biztosít arra, hogy konkrétan megadjuk a komplex számok halmazát mindenféle olyan kifejezés használata nélkül, mint "formális kifejezés" stb. (Valójában persze az algebrai modell is jól értelmezett módon adja meg a komplex számok halmazát, ha az ''a'' + ''b''i alakú formális kifejezéseken az '''R'''[X] polinomgyűrűnek az (1+X<sup>2</sup>) polinommal történő maradékos osztásának maradékait értjük).
+
  
A számpár reprezentációban:
+
: <math>\mathcal{L}\{\,\sin(\omega t)\} = \frac {\omega}{s^2 + \omega^2}</math>
:<math>\mathbf{C}=\mathbf{R}^{2}\,</math>
+
az összeadás az '''R'''<sup>2</sup>-beli vektorösszeadás, a szorzás, pedig a
+
:<math>(a+b\mathrm{i})(c+d\mathrm{i})=(ac-db)+(ad+bc)\mathrm{i}\,</math>
+
művelet, mely természetesen a "polinomszorzásnak" az előző állításbeli izomorfizmus által létesített képe.
+
  
Ez az interpretáció azért fontos, mert explicitté teszi, hogy a '''C''' örökli az '''R'''<sup>2</sup> topológiáját.
 
  
===Geometriai modell===
+
: <math>\mathcal{L}\{\,\cos(\omega t)\} = \frac {s}{s^2 + \omega^2}</math>
  
A szorzással együtt '''C''' egységelemes, nullosztómentes algebrát alkot (tehát vektortér és van egy mindkét változójában lineáris belső szorzás, melyben van egység és „nullával nem lehet osztani”). Felmerülhet a gyanúnk, hogy talán reprezentálhatjuk a komplex számokat a 2&times;2-es valós mátrixon M<sub>2&times;2</sub> ('''R''') algebrájának egy részalgebrájaként. Ezt a komplex számok trigonometrikus alakja segítségével tehetjük meg. Ismert, hogy a komplex számmal való szorzás forgatva nyújtás, azaz lineáris leképezés az '''R'''<sup>2</sup> síkon:
+
==Másodrendű állandó együtthatós inhomogén lineáris kezdetiérték feladat==
:<math>\mathbf{C}\ni z=r\cdot(\cos\varphi+\mathrm{i}\sin\varphi)\;\equiv\;
+
'''1.'''
\begin{pmatrix}
+
:<math>y''-y=e^{-t}\qquad\qquad y(0)=1, y'(0)=0\,</math>
r\cos\varphi  & -r\sin\varphi\\
+
r\sin\varphi  & r\cos\varphi
+
\end{pmatrix}\in \mathrm{M}_{2\times 2}(\mathbf{R})</math>
+
Világos, hogy ekkor az ''a'' + ''b''i kanonikus alakot használva a komplex számoknak megfelelő mátrixok halmaza:
+
:<math>\left\{\begin{pmatrix}
+
a  & -b\\
+
b  & \;\;a
+
\end{pmatrix}\in\mathrm{M}_{2\times 2}(\mathbf{R}): a,b\in \mathbf{R}\right\}</math>
+
Ez a mátrixhalmaz kétdimenziós altér az  M<sub>2&times;2</sub> ('''R''') algebrában, melyet például a közvetve onnan is láthatjuk, hogy forgatva nyújtások is alteret alkotnak a lineáris leképezések terében.
+
  
==Komplex számkör unicitása==
+
Mo.
'''C''', azaz a komplex számok teste kétdimenziós valós vektortér. '''C''' elemei  reprezentálhatók az '''R'''<sup>2</sup> síkon, a következő megfeleltetésekkel:
+
:<math>\mathcal{L}\{y\}=Y\,</math>
:<math>\mathbf{C}\ni a+bi\equiv (a,b)\in \mathbf{R}^2</math>
+
a vektortérműveletek pedig:
+
:<math>\mathbf{C}\ni (a+bi)+(c+di)\equiv (a,b)+(c,d)\in \mathbf{R}^2</math> vektorösszeadás (''a'', ''b'', ''c'', ''d'' &isin; '''R''')
+
:<math>\mathbf{C}\ni \lambda\cdot(a+bi)\equiv \lambda.(a,b)\in \mathbf{R}^2</math> valós számmal való szorzás (&lambda;, ''a'', ''b'' &isin; '''R''')
+
  
A komplex számok körét a komplex szorzás tulajdonságai egyértelműsítik. '''C''' nem csak kétdimenziós valós vektortér, de a szorzással algebra is, sőt '''C''' ''az egyetlen kétdimenziós kommutatív, nullosztómentes valós algebra'' -- izomorfizmus erejéig. Sok megjelenési formája lehet a komplex számoknak, de bármely két reprezentáció olyan, hogy található olyan kölcsönösen egyértelmű leképezés köztük, mely lineáris és megtartja a szorzást is (azaz algebra izomorfizmus).
+
:<math> s^2 Y -sy(0)-y'(0) s - Y = \frac{1}{s+1}\,</math>
 +
:<math> s^2 Y -s- Y = \frac{1}{s+1}\,</math>
 +
:<math> Y(s^2-1)-s = \frac{1}{s+1}\,</math>
 +
:<math> Y(s^2-1)= \frac{1}{s+1}+\frac{s(s+1)}{s+1}\,</math>
 +
:<math> Y = \frac{s^2+s+1}{(s+1)(s^2-1)}\,</math>
 +
Parciális törtekre bontás:
 +
:<math>\frac{s^2+s+1}{(s+1)(s^2-1)} = \frac{s^2+s+1}{(s+1)^2(s-1)} = \frac{A}{(s+1)^2} + \frac{B}{s+1} + \frac{C}{s-1}\,</math>
 +
:<math>s^2+s+1 = A(s-1) + B(s+1)(s-1) + C(s+1)^2\,</math>
 +
Innen s=1-gyel 3=4C, s=-1-gyel 1=-2A, és s=0-val 1=-A-B+C. Azaz
 +
:<math>C=3/4, \,\,\, A=-1/2, \,\,\, B=1/4\,</math><br><br>
 +
:<math>\frac{s^2+s+1}{(s+1)(s^2-1)} = \frac{-1/2}{(s+1)^2} + \frac{1/4}{s+1} + \frac{-1/2}{s-1}\,</math><br><br>
 +
:<math>Y = \frac{-1/2}{(s+1)^2} + \frac{1/4}{s+1} + \frac{-1/2}{s-1}\,</math><br><br>
  
A nullosztómentesség és a kommutativitás jellemzően a mátrixalgebrákban nemtriviális tulajdonság. A komplex számok olyan lineáris leképezéseknek felelnek meg, melyek mátrixa
+
:<math>y(t) = \frac{-1}{2}(t e^{-t}) + \frac{1}{4}e^{-t} + \frac{3}{4}e^t\,</math><br><br>
:<math>\begin{pmatrix}  
+
'''2.'''
a & -b\\
+
b & a
+
\end{pmatrix}</math>
+
A komplex számok szorzása itt a mátrixszorzás.
+
+
  
=='''C''' topológiája==
+
:<math>
 +
y''-10y'+9y=5t,\quad\quad y(0)=-1,\;y'(0)=2</math>
 +
'''Mo.'''
 +
:<math>L(y')=sY-y(0)</math>
 +
:<math>L(y'')=s^2Y-sy(0)-y'(0)</math>
 +
:<math>L(5t)=\frac{5}{s^2}</math>
 +
:<math>s^2Y-sy(0)-y'(0)-10sY+10y(0)+9Y=\frac{5}{s^2}</math>
 +
:<math>s^2Y+s-2-10sY-10+9Y=\frac{5}{s^2}</math>
 +
:<math>Y(s^2-10s+9)+s-12=\frac{5}{s^2}</math>
 +
:<math>Y=\frac{\frac{5}{s^2}-s+12}{s^2-10s+9}</math>
 +
:<math>Y=\frac{5}{s^2(s-9)(s-1)}-\frac{s-12}{(s-9)(s-1)}</math>
 +
:<math>Y=\frac{-s^3+12 s^2+5}{s^2(s-9)(s-1)}</math>
 +
:<math>\frac{-s^3+12 s^2+5}{s^2(s-9)(s-1)}=\frac{A}{s}+\frac{B}{s^2}+\frac{C}{s-9}+\frac{D}{s-1}=\frac{As(s-9)(s-1)+B(s-9)(s-1)+Cs^2(s-1)+Ds^2(s-9)}{s^2(s-9)(s-1)}</math>
 +
A gyököket beírva:
 +
s=0-ra B=5/9
  
'''R'''<sup>2</sup> gömbi környezetei lesznek '''C''' gömbi környezetei. Általában, minden topologikus fogalom '''C'''-ben '''R'''<sup>2</sup>-re vezetünk vissza. Tehát, adott ''r'' > 0 valós számra és ''z''<sub>0</sub> &isin; '''C''' számra:
+
s=1-re D=16/(-8)=-2
:<math>\mathrm{B}_r(z_0)\;=\;\{z\in \mathbf{C}\mid |z-z_0|<r\}</math>
+
az ''r'' sugarú ''z''<sub>0</sub> középpontú nyílt gömbi környezet. Itt a | . | abszolútérték helyett, mely a || . ||<sub>2</sub> euklideszi norma, elvileg '''R'''<sup>2</sup> bármelyik normája alkalmas lenne, hisz véges dimenziós normált térben minden norma ekvivalens, azaz ugyanazokat a nyílt halmazokat határozzák meg. Szokásos módon értelmezettek az előbb említett nyílt halmazok is. &Omega; &sube; '''C''' '''nyílt''', ha minden pontjával együtt, annak egy nyílt gömbi környezetét is tartalmazza:
+
:<math>\forall z\in \Omega\quad \exists r>0\quad \mathrm{B}_r(z)\subseteq \Omega</math>
+
Egy ''A'' &sube; '''C''' halmaz belsején értjük azon pontok halmazát, melyeknek egy egész gömbi környezete benne van ''A''-ban
+
:<math>\mathrm{int}(A)=\{z\in \mathbf{C}\mid  \exists r>0\quad \mathrm{B}_r(z)\subseteq A\}</math>
+
Mivel '''R'''<sup>2</sup>-ben minden norma ekvivalens (ugyanazokat a nyílt halmazokat határozzák meg), ezért adott feladatokban tetszőleges, a feladathoz jól illeszkedő normát választhatunk. Topologikus szempontokból a komplex és '''R'''<sup>2</sup>-'''R'''<sup>2</sup> függvények között a következő azonosítással élhetünk. Ha ''f'': '''C'''&supe; <math>\rightarrow</math>'''C''' függvény, akkor ''z'' = ''x'' + i''y'', ''f''(''z'')=''u''(''x'',''y'')+i''v''(''x'',''y''), ill.
+
:<math>f\equiv\begin{pmatrix}u\\v\end{pmatrix}
+
</math>
+
  
=='''C''' kompaktifikálása==
+
s=9-re C.8.81=-243+12.27+5 C=31/81
''Kompakt'' egy ''K'' halmaz, ha teljesül rá, hogy akárhogy is fedjük le nyílt halmazok rendszerével, azok közül már véges sok halmaz is lefedi a ''K''-t. Szimbolikusan:
+
:''K'' kompakt, ha minden (&Omega;<sub>i</sub>)<sub>i&isin;I</sub> halmazrendszerhez, melyre
+
:# &Omega;<sub>i</sub> nyílt minden i&isin;I-re és
+
:# ''K'' &sube; U(&Omega;<sub>i</sub>)<sub>i&isin;I</sub>
+
:létezik J &sube; I véges indexhalmaz, hogy ''K'' &sube; U(&Omega;<sub>i</sub>)<sub>i&isin;J</sub>
+
'''R'''<sup>N</sup>-ben egy halmaz pontosan akkor kompakt, ha korlátos és zárt. Tehát maga '''C''' nem kompakt, hisz nem korlátos (bár zárt). Viszont '''C''' egyetlen egy ponttal kibővítve már kompakttá tehető, ugyanis egy ideális pont hozzávételével '''C''' kölcsönösen egyértelmű és folytonos kapcsolatba hozható a gömbfelülettel, mely '''R'''<sup>3</sup>-ban kompakt. Ezt a sztereografikus projekcióval oldjuk meg.
+
  
 +
s=2-re A=50/81
  
A Riemann-gömb konstrukciójához vegyük az '''R'''<sup>3</sup>-ban az origó középponttú egységgömböt és gondoljunk úgy az <nowiki>[xy]</nowiki> síkra, mint a '''C''' komplex számsíkra. Az egységgömb pontjait a következő módon feleltetjük meg a komplex számoknak. Tekintsük a gömbön a (0,0,1) koordinátájú ''P'' pólust és egy ''a'' + ''b''i komplex szám esetén az (''a'',''b'',0) pontot kössük össze ''P''-vel egy ''e'' egyenes által. Ekkor az ''e'' egyetlen pontban metszi az egységgömböt, mely kijelöli az ''a'' + ''b''i-nek megfelelő pontot. Ha az ''a'' + ''b''i-nek megfeleltetett Riemann-gömbfelületbeli pont koordinátái (x,y,z), akkor ezek kapcsolata:
+
Visszatranszf.
:<math>a+b\mathrm{i}=\frac{x+\mathrm{i}y}{1-z}\,</math>
+
:<math>
 +
y(t)=\frac{50}{81}+\frac{5}{9}t+\frac{31}{81}e^{9t}-2e^t</math>
  
'''Megjegyzés.''' Ismerős geometriai leképezésre bukkanhatunk, ha a Riemann-gömbfelület egy (x,y,h) és (x,y,-h) pontjának megfelelő komplex számnak a kapcsolatát írjuk fel. Legyen ugyanis
+
==Elsőrendű állandó együtthatós inhomogén lineáris differenciálegyenletrendszer kezdetiérték feltétellel==
:<math>z=\frac{x+\mathrm{i}y}{1-h}\,</math> és <math>w=\frac{x+\mathrm{i}y}{1+h}\,</math>
+
Ekkor a ''z'' konjugáltját a ''w''-vel összeszorozva azt kapjuk, hogy:
+
:<math>w\cdot \overline{z}=1\,</math>
+
Amiből az következik, hogy a végpontok origótól vett távolságának a szorzata 1, azaz 1 a két szám hosszának mértani közepe. Ez viszont azt jelenti, hogy ''w'' nem más, mint a ''z'' ''inverziója'' az egységkörre vonakozóan és az inverziót kifejező komplex függvény a 
+
:<math>w=\frac{1}{\,\overline{z}\,}\,</math>
+
leképezés.
+
Eszerint a reciprok-konjugált (de a reciprok is) egy origón át nem menő kört körbe, az origón átmenő kört egyenesbe, egy origón át nem haladó egyenes egy origón átmenő körbe és egy origón áthaladó egyenest saját magába képezi.
+
  
 +
'''3.'''
 +
:<math>\dot{x_1}=x_1+2x_2</math>
 +
:<math>\dot{x_2}=2x_1+x_2</math>
 +
A <math>x_1(0)=2,\;x_2(0)=-2</math> kezdetiérték feltétellel.
  
Ha tehát a '''C'''-hez hozzáveszünk egy &infin;-nel jelölt objektumot, és ennek megfeleltetjük a ''P'' pólust, akkor a
+
''Mo.''
:<math>\overline{\mathbf{C}}=\mathbf{C}\cup\{\infty\}\,</math>
+
:<math>sX_1-2=X_1+2X_2\,</math>
halmaz kölcsönösen egyértelmű megfeleltetésbe hozható a Riemann-gömbfelülettel. Ahhoz, hogy ennek folytonosságáról beszélhessünk, definiálnunk kell &infin; gömbi környezeteit.
+
:<math>sX_1+2=2X_1+X_2\,</math>
Ezek a következő alakú halmazok lesznek:
+
Összeadva őket:
:<math>\mathrm{B}_r(\infty)=\left\{z\in \mathbf{C}: |z|>\frac{1}{r}\right\}\cup\{\infty\}\,</math>  
+
:<math>s(X_1+X_2)=3(X_1+X_2)\,</math>
ahol ''r'' > 0.
+
:<math>(s-3)(X_1+X_2)=0\,</math>
 +
Ami csak akkor teljesülhet minden s-re, ha <math>X_2=-X_1</math>. Innen
 +
:<math>sX_1-2=X_1-2X_1\,</math>
 +
:<math>(s+1)X_1=2\,</math>
 +
:<math>X_1=2\frac{1}{s+1}\,</math>
 +
:<math>X_2=-2\frac{1}{s+1}\,</math>
 +
És végül
 +
:<math>x_1(t)=2e^{-t}</math>
 +
:<math>x_2(t)=-2e^{-t}</math>
  
'''Feladat.''' Igazoljuk, hogy '''C'''U{&infin;} ''kompakt'' (toplologikusan, ill. gyakorlásképpen sorozatkompakt)!
+
'''4.'''
 +
:<math>\dot{x_1}=2x_1+3x_2\,</math>
 +
:<math>\dot{x_2}= x_1+4x_2\,</math>
 +
A <math>x_1(0)=1,\;x_2(0)=-1\,</math> kezdetiérték feltétellel.
  
''(Útmutatás: az elsőhöz az origó körüli zárt gömbök kompaktságát, a másodikhoz a Bolzano-Weierstrass-féle kiválasztási tételt kell használni (persze korlátos sorozatra).)''
+
''Mo.''
 +
:<math>sX_1-1=2X_1+3X_2\,</math>
 +
:<math>sX_2+1= X_1+4X_2\,</math>
 +
azaz
 +
:<math>X_1(s-2)=3X_2+1\,</math>
 +
:<math>X_2(s-4)+1=X_1\,</math>
 +
azaz
 +
:<math>3X_2+1=(X_2(s-4)+1)(s-2)\,</math>
 +
:<math>X_2(3-(s-4)(s-2))=s-3\,</math>
 +
:<math>X_2=\frac{s-3}{3-(s-4)(s-2)}=\frac{-s+3}{(s-5)(s-1)}\,</math>
 +
...
  
Ha '''C'''U{&infin;}-t lefedi egy nyílt halmazrendszer, akkor &infin;-t is lefedi belőlük egy, mondjuk ''U''. ''U'' lefedi az &infin; egy gömbi környezetét, mondjuk B<sub>r</sub>(&infin;)-t. Elegendő tehát tekintenünk '''C'''U{&infin;} lefedéséhez a halmazrendszerből az ''U''-t és a B<sub>r</sub>(&infin;) komplementerét lefedő halmazokat. De ez utóbbiakból véges sok is van melyek még mindig lefedik, mert B<sub>r</sub>(&infin;) komplemetere a 0 középponttú 1/r sugarú zárt körlap, mely kompakt.
+
['''5.'''  
==Folytonosság==
+
:<math>\begin{pmatrix}\dot{x}_1\\\dot{x}_2\end{pmatrix}=\begin{pmatrix}5x_1 & -2x_2\\ 6x_1 & -2x_2\end{pmatrix}+\begin{pmatrix}t\\1\end{pmatrix}</math>
 
+
]
Azt mondjuk, hogy az ''A'' &sube; '''C''' halmazon értelmezett ''f'' függvény folytonos a ''z'' &isin; '''A''' pontban, ha ''z''-ben ''f'' folytonos mint '''R'''<sup>2</sup> &supe; ''A'' <math>\to</math> '''R'''<sup>2</sup> függvény. Maga az ''f'' ''folytonos'', ha az értelmezési tartománya minden pontjában folytonos.
+
 
+
A többváltozós valós analízisből ismert tény miatt fennáll:
+
 
+
'''Állítás.''' Az ''f'' komplex függvény pontosan akkor folytonos az értelmezési tartománya egy pontjában, ha ott a függvény valós és képzetes része, mint kétváltozós valós függvény folytonos. Azaz, ha ''f''-et a következő alakban írjuk:
+
:<math>f(z)\equiv f(x,y)=u(x,y)+\mathrm{i}\cdot v(x,y)</math> 
+
ahol ''u'' és ''v'' valós értékű függvények (rendre Re(''f'') és Im(''f'')), továbbá ''z''<sub>0</sub> = ''x''<sub>0</sub> + i''y''<sub>0</sub> &isin; Dom(''f''), akkor a következők ekvivalensek:
+
# ''f'' folytonos a ''z''<sub>0</sub>-ban
+
# ''u'' és ''v'' függvények folytonosak az (''x''<sub>0</sub>,''y''<sub>0</sub>)-ban
+
 
+
==Határérték==
+
Komplex függvény '''C'''-beli pontban vett '''C'''-beli határértéke ugyanúgy értelmezett, mint az '''R'''<sup>2</sup> esetben. Itt is érvényes, hogy pontosan akkor látezik a határérték, ha a komponensfüggvényeknek létezik a határértéke és ekkor a határérték egyenlő lesz a valós és képzetes komponens határértékéből alkotott komplex számmal.
+
 
+
A &infin; miatt érdemes külön is megfogalmazni a határérték definícióját, bár az teljesen analóg a valós esettel. Legyen ''f'' egy az ''A'' &sube; '''C''' halmazon értelmezett, '''C'''-be képező függvény. Legyen <math>\scriptstyle{u\in \overline{\mathbf{C}}}</math> az ''A'' torlódási pontja, azaz minden ''r'' > 0 esetén legyen olyan ''a'' &isin; ''A'', hogy ''a'' &isin; B<sub>r</sub>(''u'')\{u}. Azt mondjuk, hogy az ''f''-nek a <math>\scriptstyle{v\in \overline{\mathbf{C}}}</math> elem határértéke az ''u''-ban, ha
+
:minden &epsilon; > 0 esetén létezik olyan &delta; > 0, hogy minden ''z'' &isin; ''A'' &cap; B<sub>&delta;</sub>(''u'')\{u}-re ''f''(''z'') &isin; B<sub>&epsilon;</sub>(''v'')
+
 
+
ahol természetesen a &infin; környezetei a már említett módon értendők. 
+
 
+
 
+
A kétváltozós függvények közötti határérték-folytonosság kapcsolat is megfogalmazható komplex módon. Itt az f = u + vi függvény határértékén a <math>z=x+iy</math> pontban a lim<sub>x</sub> u + i lim<sub>y</sub> v szám adja. Ekkor
+
 
+
 
+
'''Állítás.''' Az ''f'' komplex függvény pontosan akkor folytonos az értelmezési tartománya egy belső pontjában, ha ott a függvénynek létezik határértéke és az a helyettesítési érték.
+
: <math>\lim\limits_{z\to z_0} f(z)=f(z_0)</math>
+
A komplex függvények folytonosságának egyik, de nem egyetlen feltétele az, hogy az (u,v) reprezentáció '''R'''<sup>2</sup>-ben lineáris legyen, hiszen ''a véges dimenziós normált terek között ható lineáris leképezések folytonosak.'' A nem-folytonosságnál érdemes a határérték nem létezését vizsgálni, hátha ez célra vezet.
+
  
 
<center>
 
<center>

A lap jelenlegi, 2017. november 4., 18:14-kori változata

<Matematika A3a 2008

Tartalomjegyzék

Megoldási stratégiák

nemlineáris
szeparábilis: dy/dx=g(x)/f(y) és f(y)dy=g(x)dx
szeparábilisra visszavezethető:
y'=f(ax+by+c) alakú, ilyenkor u=ax+by+c, u'=a+by' vezet célra
y'=f(y/x) alakú, ilyenkor u=y/x és y'=u'x+u vezet célra
egzakt
egzaktra visszavezethető
m=m(x)
m=m(y)
lineáris
függvényegyütthatós elsőrendű: y'+f(x)y=h(x).
Ekkor az állandó variálásával kell számolni: I., y'+f(x)y=0 megoldása: y=y(x,c) II., y=y(x,c(x)) alakban keressük a megoldást
állandó együtthatós:
kezdeti feltétellel: Laplace-transzformációval
egyenlet másodrendű: ay''+by'+cy=h(x), y(0)=... y'(0)=...
egyenletrendszer elsőrendű: y_1, y_2, y_1(0)=... y_2(0)=...,
általános megoldást keresünk:
egyenlet: ay''+by'+cy=h(x) próbafüggvény módszer (böhöm képletek)
egyenletrendszer (nincs kezdeti feltétel, általános megoldást keresünk) A sajátértékei, vektorai

Laplace-transzformáció

t, s>0
t\mapsto f(t)\qquad \overset{\mathcal{L}}{\Rightarrow} \qquad s\mapsto F(s);\qquad F(s) 
  =\int_{0}^\infty e^{-st} f(t)\,dt

Linearitás

\mathcal{L}\left\{a f(t) + b g(t) \right\}
  = a \mathcal{L}\left\{ f(t) \right\} +
    b \mathcal{L}\left\{ g(t) \right\}

Deriváltak

\mathcal{L}\{f'(t)\}
  = s \mathcal{L}\{f(t)\} - f(0)
\mathcal{L}\{f''(t)\}
  = s^2 \mathcal{L}\{f(t)\} - s f(0) - f'(0)

Elemi függvények

\mathcal{L}\{\,t^n\} = \frac {n!}{s^{n+1}}
\mathcal{L}\{\,e^{-at}\} = \frac {1}{s+a}
\mathcal{L}\{\,t^{n} e^{-a t}\}= \frac{n!}{(s+a)^{n+1}}
\mathcal{L}\{\,\sin(\omega t)\} = \frac {\omega}{s^2 + \omega^2}


\mathcal{L}\{\,\cos(\omega t)\} = \frac {s}{s^2 + \omega^2}

Másodrendű állandó együtthatós inhomogén lineáris kezdetiérték feladat

1.

y''-y=e^{-t}\qquad\qquad y(0)=1, y'(0)=0\,

Mo.

\mathcal{L}\{y\}=Y\,
 s^2 Y -sy(0)-y'(0) s - Y = \frac{1}{s+1}\,
 s^2 Y -s- Y = \frac{1}{s+1}\,
 Y(s^2-1)-s = \frac{1}{s+1}\,
 Y(s^2-1)= \frac{1}{s+1}+\frac{s(s+1)}{s+1}\,
 Y = \frac{s^2+s+1}{(s+1)(s^2-1)}\,

Parciális törtekre bontás:

\frac{s^2+s+1}{(s+1)(s^2-1)} = \frac{s^2+s+1}{(s+1)^2(s-1)} = \frac{A}{(s+1)^2} + \frac{B}{s+1} + \frac{C}{s-1}\,
s^2+s+1 = A(s-1) + B(s+1)(s-1) + C(s+1)^2\,

Innen s=1-gyel 3=4C, s=-1-gyel 1=-2A, és s=0-val 1=-A-B+C. Azaz

C=3/4, \,\,\, A=-1/2, \,\,\, B=1/4\,

\frac{s^2+s+1}{(s+1)(s^2-1)} = \frac{-1/2}{(s+1)^2} + \frac{1/4}{s+1} + \frac{-1/2}{s-1}\,

Y = \frac{-1/2}{(s+1)^2} + \frac{1/4}{s+1} + \frac{-1/2}{s-1}\,

y(t) = \frac{-1}{2}(t e^{-t}) + \frac{1}{4}e^{-t} + \frac{3}{4}e^t\,

2.


y''-10y'+9y=5t,\quad\quad y(0)=-1,\;y'(0)=2

Mo.

L(y') = sYy(0)
L(y'') = s2Ysy(0) − y'(0)
L(5t)=\frac{5}{s^2}
s^2Y-sy(0)-y'(0)-10sY+10y(0)+9Y=\frac{5}{s^2}
s^2Y+s-2-10sY-10+9Y=\frac{5}{s^2}
Y(s^2-10s+9)+s-12=\frac{5}{s^2}
Y=\frac{\frac{5}{s^2}-s+12}{s^2-10s+9}
Y=\frac{5}{s^2(s-9)(s-1)}-\frac{s-12}{(s-9)(s-1)}
Y=\frac{-s^3+12 s^2+5}{s^2(s-9)(s-1)}
\frac{-s^3+12 s^2+5}{s^2(s-9)(s-1)}=\frac{A}{s}+\frac{B}{s^2}+\frac{C}{s-9}+\frac{D}{s-1}=\frac{As(s-9)(s-1)+B(s-9)(s-1)+Cs^2(s-1)+Ds^2(s-9)}{s^2(s-9)(s-1)}

A gyököket beírva: s=0-ra B=5/9

s=1-re D=16/(-8)=-2

s=9-re C.8.81=-243+12.27+5 C=31/81

s=2-re A=50/81

Visszatranszf.


y(t)=\frac{50}{81}+\frac{5}{9}t+\frac{31}{81}e^{9t}-2e^t

Elsőrendű állandó együtthatós inhomogén lineáris differenciálegyenletrendszer kezdetiérték feltétellel

3.

\dot{x_1}=x_1+2x_2
\dot{x_2}=2x_1+x_2

A x_1(0)=2,\;x_2(0)=-2 kezdetiérték feltétellel.

Mo.

sX_1-2=X_1+2X_2\,
sX_1+2=2X_1+X_2\,

Összeadva őket:

s(X_1+X_2)=3(X_1+X_2)\,
(s-3)(X_1+X_2)=0\,

Ami csak akkor teljesülhet minden s-re, ha X2 = − X1. Innen

sX_1-2=X_1-2X_1\,
(s+1)X_1=2\,
X_1=2\frac{1}{s+1}\,
X_2=-2\frac{1}{s+1}\,

És végül

x1(t) = 2et
x2(t) = − 2et

4.

\dot{x_1}=2x_1+3x_2\,
\dot{x_2}= x_1+4x_2\,

A x_1(0)=1,\;x_2(0)=-1\, kezdetiérték feltétellel.

Mo.

sX_1-1=2X_1+3X_2\,
sX_2+1= X_1+4X_2\,

azaz

X_1(s-2)=3X_2+1\,
X_2(s-4)+1=X_1\,

azaz

3X_2+1=(X_2(s-4)+1)(s-2)\,
X_2(3-(s-4)(s-2))=s-3\,
X_2=\frac{s-3}{3-(s-4)(s-2)}=\frac{-s+3}{(s-5)(s-1)}\,

...

[5.

\begin{pmatrix}\dot{x}_1\\\dot{x}_2\end{pmatrix}=\begin{pmatrix}5x_1 & -2x_2\\ 6x_1 & -2x_2\end{pmatrix}+\begin{pmatrix}t\\1\end{pmatrix}

]

4. gyakorlat
6. gyakorlat
Személyes eszközök