Profile, bashrc, alias

A lap 2006. december 10., 16:31-kori változata

A .profile és .bashrc állományok

A bash shell indulása során először ellenőrzi, hogy bizonyos fájlok léteznek-e, és ha igen, akkor a bennük lévő parancsokat értelmezi és végrehajtja. Ezen fájlok között számunkra az egyik legfontosabb a HOME könyvtárunkban elhelyezkedő .profile és .bashrc, amelyek segítségével személyes igényeink szerint tudjuk módosítani a bash parancsértelmező viselkedését. A .profile-ban elhelyezett parancsok csak az ú.n. login shell-ekben, míg a .bashrc-ben elhelyezettek csak nem-login shell-ekben futnak le a parancsértelmező indítása során. Login shell-t indítunk pl. egy ssh-s vagy putty-os bejelentkezés alkalmával, és nem-login shell-t, indíthatunk a bash parancs begépelésével. Ez utóbbihoz persze előbb szükségünk van egy már működő parancsértelmezőre -- tipikusan egy login shell-re.

Környezeti változók módosítása, beállítása

A bash viselkedését sok u.n. köznyezeti változó befolyásolja különböző módokon. Ezeket a változókat az export parancs segítségével változtathatjuk meg, és az echo parancs segítségével ellenőrizhetjük értéküket. Pl. a sajat_valtozom nevű környezeti változót az alábbiak szerint módosíthatjuk:

$ export sajat_valtozom=valami

Az eredményt pedig az alábbi paranccsal ellenőrizhetjük:

$ echo $sajat_valtozom

(A shell változóira való hivatkozás módja: $változó-név.)

A bash által használt néhány fontosabb környezeti változó

A HOME nevű változó tartalmazza a saját HOME könyvtáruk elérési útját a teljes fájlrendszeren belül. (Ezt csak nagyon kivételes esetben célszerű módosítanunk.)

A PATH nevű változó tartalmazza mindazon könyvtárak nevét, melyekben a bash keresni fogja a futtatható programokat. Ez a lista általában csak az operációs rendszer által nyújtott legfontosabb parancsokat tartalmazó könyvtárakra terjed ki:

$ echo $PATH

/usr/local/bin:/bin:/usr/bin:/usr/X11R6/bin

Ha viszont szeretnénk a saját programjainkat is ugyanolyan egyszerűen elindítani (az elérési útvonal megadása nélkül), mint a rendszerparancsokat, akkor célszerű lehet ennek a változónak a módosítása. Többnyire két könytárral célszerű kiegészíteni az alapértelmezett listát: Az aktuális munkakönyvtárral (.) ill. ha sok saját progrtamunk van, akkor az azokat tartalmazó pl. a közvetlenül a HOME könyvtárunk alatti bin könvtárral:

$ export PATH=$PATH:.:$HOME/bin

Persze, ha ez a módosítás valóban indokolt, akkor az is nagyon valószínű, hogy erre mionden egyes bejelentkezésünk után szükségünk lesz. Ekkor a parancsnak a minden alkalommal való újbóli begépelése helyett célszerűbb azt elhelyezni a '.bashrc fájlban.

A PS1 változó segítségével a promptunkat szabályozhatjuk. Az egyszerű szövegen túlmenően néhány speciális dolgot is elhelyezhetünk a promptunkban. Pl. praktikus lehet a promptban elhelyezni az aktuális könyvtárat (\w), a gép nevét (\H),esetleg az aktuális idót (\t, \T, \@ vagy \A) vagy más egyéb dolgot, melyekről a man bash paranccsal kaphatunk bővebb információt. Egy lehetséges prompt beállító parancs:

$ export PS1="\t \H//\w> "

Ezen parancs hatására a prompt valahogy így fog kinézni:

15:01:54 omnibus//~>

ahol a '~' jelentése: a HOME könyvtárunkban vagyunk.

Az alias parancs

A bash parancsainak működését általában kapcsolók széles skálájával lehet módosítani. A számunkra fontos kombinációk minden alkalommal való begépelése helyett az alias parancs segítségével ú.n. beceneveket használhatunk. Pl az

$ alias ll="ls -l"

parancsot követően a bash ismerni fogja az ll parancsot. Mindannyiszor, ha leírjuk, hogy ll a bash automatikusan átfordítja azt az ls -l paranccsá.

Egy példa .profile állomány

export PATH=$PATH:.:$HOME/bin
 
export PS1="\t \H//\w> "
 
alias ll="ls -l"