Profile, bashrc, alias
Tartalomjegyzék |
A .profile és .bashrc állományok
A bash shell indulása során először ellenőrzi, hogy bizonyos fájlok léteznek-e, és ha igen, akkor a bennük lévő parancsokat értelmezi és végrehajtja. Ezen fájlok között számunkra az egyik legfontosabb a HOME könyvtárunkban elhelyezkedő .profile és .bashrc, amelyek segítségével személyes igényeink szerint tudjuk módosítani a bash parancsértelmező viselkedését. A .profile-ban elhelyezett parancsok csak az ú.n. login shell-ekben, míg a .bashrc-ben elhelyezettek csak nem-login shell-ekben futnak le a parancsértelmező indítása során. Login shell-t indítunk pl. egy ssh-s vagy putty-os bejelentkezés alkalmával, és nem-login shell-t, indíthatunk a bash parancs begépelésével. Ez utóbbihoz persze előbb szükségünk van egy már működő parancsértelmezőre -- tipikusan egy login shell-re.
Környezeti változók módosítása, beállítása
A bash viselkedését sok u.n. köznyezeti változó befolyásolja különböző módokon. Ezeket a változókat az export parancs segítségével változtathatjuk meg, és az echo parancs segítségével ellenőrizhetjük értéküket. Pl. a sajat_valtozom nevű környezeti változót az alábbiak szerint módosíthatjuk:
$ export sajat_valtozom=valami
Az eredményt pedig az alábbi paranccsal ellenőrizhetjük:
$ echo $sajat_valtozom
(A shell változóira való hivatkozás módja: $változó-név.)
A bash által használt néhány fontosabb környezeti változó
A HOME nevű változó tartalmazza a saját HOME könyvtáruk elérési útját a teljes fájlrendszeren belül. (Ezt csak nagyon kivételes esetben célszerű módosítanunk.)
A PATH nevű változó tartalmazza mindazon könyvtárak nevét, melyekben a bash keresni fogja a futtatható programokat. Ez a lista általában csak az operációs rendszer által nyújtott legfontosabb parancsokat tartalmazó könyvtárakra terjed ki:
$ echo $PATH
/usr/local/bin:/bin:/usr/bin:/usr/X11R6/bin
Ha viszont szeretnénk a saját programjainkat is ugyanolyan egyszerűen elindítani (az elérési útvonal megadása nélkül), mint a rendszerparancsokat, akkor célszerű lehet ennek a változónak a módosítása. Többnyire két könytárral célszerű kiegészíteni az alapértelmezett listát: Az aktuális munkakönyvtárral (.) ill. ha sok saját progrtamunk van, akkor az azokat tartalmazó pl. a közvetlenül a HOME könyvtárunk alatti bin könvtárral:
$ export PATH=$PATH:.:$HOME/bin
Persze, ha ez a módosítás valóban indokolt, akkor az is nagyon valószínű, hogy erre mionden egyes bejelentkezésünk után szükségünk lesz. Ekkor a parancsnak a minden alkalommal való újbóli begépelése helyett célszerűbb azt elhelyezni a '.bashrc fájlban.
A PS1 változó segítségével a promptunkat szabályozhatjuk. Az egyszerű szövegen túlmenően néhány speciális dolgot is elhelyezhetünk a promptunkban. Pl. praktikus lehet a promptban elhelyezni az aktuális könyvtárat (\w), a gép nevét (\H),esetleg az aktuális idót (\t, \T, \@ vagy \A) vagy más egyéb dolgot, melyekről a man bash paranccsal kaphatunk bővebb információt. Egy lehetséges prompt beállító parancs:
$ export PS1="\t \H//\w> "
Ezen parancs hatására a prompt valahogy így fog kinézni:
15:01:54 omnibus//~>
ahol a '~' jelentése: a HOME könyvtárunkban vagyunk.
Az alias parancs
A bash parancsainak működését általában kapcsolók széles skálájával lehet módosítani. A számunkra fontos kombinációk minden alkalommal való begépelése helyett az alias parancs segítségével ú.n. beceneveket használhatunk. Pl az
$ alias ll="ls -l"
parancsot követően a bash ismerni fogja az ll parancsot. Mindannyiszor, ha leírjuk, hogy ll a bash automatikusan átfordítja azt az ls -l paranccsá.
Egy példa .profile állomány
alma
A megfelelõ fájl minden belépéskor lefut. Meg lehet adni alias-okat, amikkel elérhetõ, hogy cp, mv, rm esetében kérdezzen vissza, vagy pl. l hatására ls -la fusson le. Lehet még állítani a prompt-ot is ($PS1).