Profile, bashrc, alias

A .bashrc állomány

A bash shell indulása során először ellenőrzi, hogy bizonyos fájlok léteznek-e, és ha igen, akkor a bennük lévő parancsokat értelmezi és végrehajtja. Ezen fájlok között számunkra az egyik legfontosabb a HOME könyvtárunkban elhelyezkedő .bashrc, amelynek segítségével személyes igényeink szerint tudjuk módosítani a bash parancsértelmező viselkedését.

Környezeti változók módosítása, beállítása

A bash' viselkedését sok u.n. köznyezeti változó befolyásolja különböző módokon. Ezeket a változókat az export parancs segítségével változtathatjuk meg, és az echo parancs segítségével ellenőrizhetjük értéküket. Pl. a sajat_valtozom nevű környezeti változót az alábbiak szerint módosíthatjuk:

$ export sajat_valtozom=valami

Az eredményt pedig az alábbi paranccsal ellenőrizhetjük:

$ echo $sajat_valtozom

(A shell változóira való hivatkozás módja: $változó-név.)

A bash által használt néhány fontosabb környezeti változó

A HOME nevű változó tartalmazza a saját HOME könyvtáruk elérési útját a teljes fájlrendszeren belül. (Ezt csak nagyon kivételes esetben célszerű módosítanunk.)

A PATH nevű változó tartalmazza mindazon könyvtárak nevét, melyekben a bash keresni fogja a futtatható programokat. Ez a lista általában csak az operációs rendszer által nyújtott legfontosabb parancsokat tartalmazó könyvtárakra terjed ki:

$ echo $PATH

/usr/local/bin:/bin:/usr/bin:/usr/X11R6/bin

Ha viszont szeretnénk a saját programjainkat is ugyanolyan egyszerűen elindítani (az elérési útvonal megadása nélkül), mint a rendszerparancsokat, akkor célszerű lehet ennek a változónak a módosítása. Többnyire két könytárral célszerű kiegészíteni az alapértelmezett listát: Az aktuális munkakönyvtárral (.) ill. ha sok saját progrtamunk van, akkor az azokat tartalmazó pl. a közvetlenül a HOME könyvtárunk alatti bin könvtárral:

$ export PATH=$PATH:.:$HOME/bin

Persze, ha ez a módosítás valóban indokolt, akkor az is nagyon valószínű, hogy erre mionden egyes bejelentkezésünk után szükségünk lesz. Ekkor a parancsnak a minden alkalommal való újbóli begépelése helyett célszerűbb azt elhelyezni a '.bashrc fájlban.

A PS1 változó segítségével a promptunkat szabályozhatjuk.

A megfelelõ fájl minden belépéskor lefut. Meg lehet adni alias-okat, amikkel elérhetõ, hogy cp, mv, rm esetében kérdezzen vissza, vagy pl. l hatására ls -la fusson le. Lehet még állítani a prompt-ot is ($PS1).