Szerkesztő:Mozo/A2 szigorlat 5

A MathWikiből
< Szerkesztő:Mozo(Változatok közti eltérés)
(Új oldal, tartalma: „'''Tétel''' – ''Bolzano-tétel'' – Intervallumon értelmezett, negatív és pozitív értékeket is felveő folytonos függvénynek van zérushelye. a Bolzano-t…”)
 
 
(egy szerkesztő 3 közbeeső változata nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
 
'''Tétel''' – ''Bolzano-tétel'' – Intervallumon értelmezett, negatív és pozitív értékeket is felveő folytonos függvénynek van zérushelye.
 
'''Tétel''' – ''Bolzano-tétel'' – Intervallumon értelmezett, negatív és pozitív értékeket is felveő folytonos függvénynek van zérushelye.
  
a Bolzano-tételt még olymódon is szokás kimondani, hogy  
+
a Bolzano-tételt még olymódon is szokás kimondani, hogy  
 
:''intervallumon értelmezett folytonos függvény két függvényértéke között minden értéket fölvesz''
 
:''intervallumon értelmezett folytonos függvény két függvényértéke között minden értéket fölvesz''
 
melyet Darboux-tulajdonságnak neveznek. A Bolzano-tétel lényegében azt mondja ki, hogy az intervallumon folytonos függvények Darboux-tulajdonságúak. Megjegyezzük, hogy a Darboux-tétel pedig azt mondja ki, hogy az intervallumon differenciálható függvények deriváltfüggvénye Darboux-tulajdonságú.
 
melyet Darboux-tulajdonságnak neveznek. A Bolzano-tétel lényegében azt mondja ki, hogy az intervallumon folytonos függvények Darboux-tulajdonságúak. Megjegyezzük, hogy a Darboux-tétel pedig azt mondja ki, hogy az intervallumon differenciálható függvények deriváltfüggvénye Darboux-tulajdonságú.
7. sor: 7. sor:
 
'''Tétel''' – ''Weierstrass-féle minimum-maximum-elv'' – Korlátos és zárt intervallumon értelmezett folytonos függvény felveszi abszolút minimumát és maximumát.
 
'''Tétel''' – ''Weierstrass-féle minimum-maximum-elv'' – Korlátos és zárt intervallumon értelmezett folytonos függvény felveszi abszolút minimumát és maximumát.
  
Az alábbiakban felhasználjuk a kompaktság fogalmát (és esetleg a bizonyitas egy masik variansa a Heine–Borel-tételt).
+
Az alábbiakban felhasználjuk a kompaktság fogalmát.
  
(''Kompakt'' egy ''K'' halmaz, ha minden nyílt halmazrendszerből, melynek uniója lefedi ''K''-t kiválasztható véges sok nyílt halmaz is, melyek véges uniója még mindig lefedi ''K''-t.
+
(''Kompakt'' egy ''K'' halmaz, ha minden nyílt halmazrendszerből, melynek uniója lefedi ''K''-t kiválasztható véges sok nyílt halmaz is, melyek véges uniója még mindig lefedi ''K''-t.)
 
+
''Heine–Borel-tétel.'' Veges dimenzios normalt terben korlátos és zárt halmaz kompakt.)
+
  
 
'''Tétel''' (''Weierstrass'') Valós értékű, kompakt halmazon folytonos függvény felveszi minimumát és maximumát.  
 
'''Tétel''' (''Weierstrass'') Valós értékű, kompakt halmazon folytonos függvény felveszi minimumát és maximumát.  
:(Ha ''f'' &isin; C('''R'''<sup>n</sup>,'''R'''), Dom(''f'') kompakt, akkor sup(''f''), inf(''f'') &isin;  Ran(''f'') )
+
:Azaz ha ''K''&sube;'''R'''<sup>N</sup> kompakt és ''f'' &isin; C(''K'','''R'''), akkor sup(''f''), inf(''f'') &isin;  Ran(''f'')  
  
''Bizonyítás.''  
+
''Bizonyítás.'' 1) Először belátjuk, hogy kompakt halmazon folytonos függvény korlátos. Legyen ugyanis az &epsilon;=1  és ''f'' értelmezési tartománya ''K''. A folytonosság miatt ''K'' minden ''u'' eleméhez létezik &delta;(''u'') pozitív szám, hogy ''f'' a B<sub>&delta;</sub>(''u'') környezeten belül mindvégig az (''f''(''u'')-1;,''f''(''u'')+1) intervallumon belül marad. Ekkor a nyílt halmazokból álló
 +
:<math>\{\mathrm{B}_{\varepsilon}(u)\}_{u\in K}\,</math>
 +
rendszer lefedi ''K''-t, vagyis a Heine-Borel-tétel miatt már ebből véges sok is lefedi, azaz létezik ''V'' &sube; ''K'' véges, hogy
 +
:<math>K\subseteq\bigcup\limits_{u\in V}\mathrm{B}_{\delta_{u}}(u)\,</math>
 +
Ezek képei lefedik Ran(f)-et:
 +
:<math>f(K)\subseteq\bigcup\limits_{u\in V}f(\mathrm{B}_{\delta_{u}}(u))\subseteq\bigcup\limits_{u\in V}\{\mathrm{B}_{1}(f(u))\,</math>
 +
Ez utóbbi a folytonosság miatt, tehát ''f'' képét véges sok korlátos intervallum lefedi, azaz korlátos.
  
1) Először belátjuk, hogy kompakt halmazon folytonos függvény korlátos. Legyen ugyanis &epsilon; tetszőleges pozitív szám és ''f'' értelmezési tartománya ''K''. A folytonosság miatt ''K'' minden ''u'' eleméhez létezik &delta;(''u'') pozitív szám, hogy ''f'' a B<sub>&delta;</sub>(''u'') környezeten belül mindvégig az (''f''(''u'')-&epsilon;,''f''(''u'')+&epsilon;) intervallumon belül marad. Ekkor a nyílt halmazokbol allo {B<sub>&delta;(u)</sub>(''u'') : ''u'' &isin; ''K''}  rendszer lefedi ''K''-t, ami kompakt, azaz ebből mar véges sok is lefedi ''K''-t. Legyen ez {B<sub>&delta;(u)</sub>(''u'') : ''u'' &isin; ''F''}, ahol tehát ''F'' &sube; ''K'' véges. Ezek képei mind a  (''f''(''u'')-&epsilon;,''f''(''u'')+&epsilon;)  (''u''&isin;''F'') intervallumokban vannak, így a {(''f''(''u'')-&epsilon;,''f''(''u'')+&epsilon;) :  ''u'' &isin; ''F''} véges intervallumrendszer lefedi Ran(''f'')-et. Tehát ''f'' a "legmagasabb" intervallum felső határa és a "legalacsonyabb" intervallum alsó határa közé esik.
+
2) Belátjuk, hogy ''f'' felveszi a szuprémumát (és ugyanígy az infimumát is). Legyen ''S'' := sup(''f'') (azaz ''f'' értékkészletének legkisebb felső korlátja). Ekkor a ''g'' : ''K'' <math>\to</math> '''R''', ''x'' <math>\mapsto</math> ''S''-''f''(''x'') függvény nemnegatív értékeket vesz föl. Ha ''f'' nem venné fel a szuprémumát, akkor ''g'' pozitív lenne. Ekkor értelmezhető lenne a  
 
+
2) Belátjuk, hogy ''f'' felveszi a szuprémumát (és ugyanígy az infimumát is). Legyen ''S'' := sup(''f'') (azaz ''f'' értékkészletének legkisebb felső korlátja). Ekkor a ''g'' : ''K'' <math>\to</math> '''R''', ''x'' <math>\mapsto</math> ''S''-''f''(''x'')függvény nemnegatív értékeket vesz föl. Ha ''f'' nem venné fel a szuprémumát, akkor ''g'' pozitív lenne. Ekkor értelmezhető lenne a  
+
 
:<math>h:K\to\mathbf{R};x\mapsto \frac{1}{S-f(x)}</math>
 
:<math>h:K\to\mathbf{R};x\mapsto \frac{1}{S-f(x)}</math>
függvény. <math>h</math> mert folytonos függvényekből van folytonosságot megőrző módon összetéve. Az 1) pont szerint korlátos is, ami azonban ellentmond annak, hogy ''S'' a szuprémum, mert ''f'' minden határon túl megközelíti ''S''-et. Ugyanis minden S - 1/''n'' számhoz létezik olyan <math>x_n</math> &isin; ''K'', hogy ''f''(<math>x_n</math>) > S - 1/''n''. Létezik tehát olyan (<math>x_n</math>) ''K''-ban haladó sorozat, melyre f(x_n) alulrúl az ''S''-hez tart. Ám, ekkor az 1/(S-f(<math>x_n</math>)) a +&infin;-hez tart, ami ''h'' korlátossága miatt lehetetlen.
+
függvény. <math>h</math> mert folytonos függvényekből van folytonosságot megőrző módon összetéve. Az 1) pont szerint korlátos is, ami azonban ellentmond annak, hogy ''S'' a szuprémum. Ugyanis S = sup Ran(''f'') azt jelenti, hogy minden 1/n  alakú számra van <math>x_n</math> &isin; ''K'', hogy <math>|S - f(x_n)|<1/n</math>, azaz van olyan ''K''-beli <math>x_n</math> sorozat, melynek képsorozata ''h'' által a végtelenbe tart, azaz ''h'' nem korlátos.
 +
 
 +
'''Tétel''' (''Bolzano'') Összefüggő halmaz folytonos képe összefüggő.
 +
:(Ha ''f'' &isin; C('''R'''<sup>n</sup>,'''R'''<sup>m</sup>), Dom(''f'') ívszerűen összefüggő, akkor Ran(''f'') is ívszerűen összefüggő.)
 +
 
 +
''Bizonyítás.'' Az ívszerű összefüggőségből és a folytonos függvények kompozíciójára vonatkozó tételből.
 +
 
 +
Azt mondjuk, hogy az ''f'': '''R''' <math>\supset\!\to</math> '''R''' függvény folytonos az értelmezési tartománya egy ''u'' pontjában, ha
 +
:<math>(\forall \varepsilon>0)(\exists \delta>0)(\forall x\in \mathrm{Dom}(f))(|x-u|<\delta\;\Rightarrow\;|f(x)-f(u)|<\varepsilon)</math>
 +
Folytonos egy függvény, ha az értelmezési tartománya minden pontjában folytonos
 +
 
 +
Legyen ''f'' egy az ''A'' &sube; '''R''' halmazon értelmezett, '''R'''-be képező függvény. Legyen <math>\scriptstyle{u\in \overline{\mathbf{R}}}</math> az ''A'' torlódási pontja. Azt mondjuk, hogy az ''f''-nek a <math>\scriptstyle{v\in \overline{\mathbf{R}}}</math> elem '''határértéke''' az ''u''-ban, ha
 +
:minden &epsilon; > 0 esetén létezik olyan &delta; > 0, hogy minden ''x'' &isin; ''A'' &cap; B<sub>&delta;</sub>(''u'')\{u}-re ''f''(''x'') &isin; B<sub>&epsilon;</sub>(''v'')
 +
 
 +
ahol természetesen a +&infin; és -&infin; környezetei a már említett módon értendők.
 +
 
 +
Ebben az esetben a határérték egyértelmű és jelölése:
 +
:<math>
 +
\lim\limits_{x\to u}f(x)=\lim\limits_{u}f=v\,</math>
 +
 
 +
Folytonosság és határérték kapcsolata
 +
 
 +
A folytonosságot, csak az értelmezési tartomány pontjaiban nézhetünk, hisz a definícióban f(u) is szerepel. Ellenben határértéket akár azon kívüli is nézhetünk (sőt!). Mégis, a két fogalom között szoros kapcsolat van:
 +
 
 +
'''1. Tétel.''' -- Folytonos függvény határértéke a helyettesítési értéke -- Legyen az ''u'' az ''f'' értelmezési tartományában. Ekkor a következők ekvivalensek egymással:
 +
# ''f'' folytonos ''u''-ban
 +
# ''u'' izolált pontja Dom(''f'')-nek, vagy ''u'' torlódási pontja Dom(''f'')-nek, létezik ''u''-an határértéke és lim<sub>u</sub>f = f(''u'')
 +
 
 +
'''2. Tétel.''' -- Véges helyen véges határértékű függvény folytonossá tehető -- Legyen ''u'' a Dom(''f'') véges torlódási pontja és ''v'' véges ('''R'''-beli) szám. Ekkor a következők ekvivalensek.
 +
# <math>\exists\lim\limits_{u}f=v\,</math>
 +
# létezik az ''f''-nek olyan <math>\scriptstyle{\overline{f}}</math> ''u''-ban folytonos kiterjeszétse (vagy módosítása), hogy
 +
#:<math>\overline{f}|_{\mathrm{Dom}(f)\setminus \{u\}}=f|_{\mathrm{Dom}(f)\setminus \{u\}}</math> és <math>\overline{f}(u)=v\,</math>
 +
 
 +
'''Definíció''' Legyen ''D'' &sube; '''R'''<sup>N</sup>,
 +
f: ''D'' <math>\to</math> '''R'''<sup>M</sup>, ''A'' &isin; '''R'''<sup>M</sup>, ''u'' &isin; '''R'''<sup>N</sup> torlódási pontja ''D''-nek. Azt mondjuk, hogy az f függvény határértéke az ''u'' pontban az ''A'', ha
 +
&forall;&epsilon;>0 &exist;&delta;>0 &forall;x&isin;''D'' x &isin; B<sub>&delta;</sub>(u) <math> \Rightarrow</math> B<sub>&epsilon;</sub>(A)
 +
 
 +
Az, hogy a határérték az ''u''-ban ''A'' azt jelenti, hogy a függvénynek  folytonos kiterjesztése ''u''-ban az f(u) = A hozzárendelés.
 +
 
 +
Lényeges, hogy tudjuk annak jellemzését, hogy egy pontban a határérték nem létezik. Ehhez a Heine-féle határértékfogalmat használjuk:
 +
 
 +
'''Tétel.''' Legyen ''D'' &sube; '''R'''<sup>N</sup>,
 +
f: ''D'' <math>\to</math> '''R'''<sup>M</sup>, ''A'' &isin; '''R'''<sup>M</sup>, ''u'' &isin; '''R'''<sup>N</sup> torlódási pontja ''D''-nek. Ekkor az alábbi két kijelentés ekvivalens egymással:
 +
# létezik <math>\lim\limits_{u} f=A</math>,
 +
# <math>(\forall (a_n)\in\mathrm{Dom}(f)\setminus\{u\}^{\mathbf{Z}^+})(a_n\to u\quad\Rightarrow\quad f(a_n)\to A)</math>
 +
 
 +
Ezzel megfogalmazhatjuk annak a feltételét, hogy nem létezik a határérték:
 +
 
 +
'''Tétel.''' Legyen ''D'' &sube; '''R'''<sup>N</sup>,
 +
f: ''D'' <math>\to</math> '''R'''<sup>M</sup>, ''A'' &isin; '''R'''<sup>M</sup>, ''u'' &isin; '''R'''<sup>N</sup> torlódási pontja ''D''-nek. ''f''-nek nincs határértéke ''u''-ban, ha
 +
:létezik olyan <math>(a_n)\in\mathrm{Dom}(f)\setminus\{u\}^{\mathbf{Z}^+}</math> sorozat, hogy bár <math>a_n\to u</math>, de <math>(f(a_n))</math> nem konvergens.

A lap jelenlegi, 2015. május 24., 19:55-kori változata

TételBolzano-tétel – Intervallumon értelmezett, negatív és pozitív értékeket is felveő folytonos függvénynek van zérushelye.

a Bolzano-tételt még olymódon is szokás kimondani, hogy

intervallumon értelmezett folytonos függvény két függvényértéke között minden értéket fölvesz

melyet Darboux-tulajdonságnak neveznek. A Bolzano-tétel lényegében azt mondja ki, hogy az intervallumon folytonos függvények Darboux-tulajdonságúak. Megjegyezzük, hogy a Darboux-tétel pedig azt mondja ki, hogy az intervallumon differenciálható függvények deriváltfüggvénye Darboux-tulajdonságú.

TételWeierstrass-féle minimum-maximum-elv – Korlátos és zárt intervallumon értelmezett folytonos függvény felveszi abszolút minimumát és maximumát.

Az alábbiakban felhasználjuk a kompaktság fogalmát.

(Kompakt egy K halmaz, ha minden nyílt halmazrendszerből, melynek uniója lefedi K-t kiválasztható véges sok nyílt halmaz is, melyek véges uniója még mindig lefedi K-t.)

Tétel (Weierstrass) Valós értékű, kompakt halmazon folytonos függvény felveszi minimumát és maximumát.

Azaz ha KRN kompakt és f ∈ C(K,R), akkor sup(f), inf(f) ∈ Ran(f)

Bizonyítás. 1) Először belátjuk, hogy kompakt halmazon folytonos függvény korlátos. Legyen ugyanis az ε=1 és f értelmezési tartománya K. A folytonosság miatt K minden u eleméhez létezik δ(u) pozitív szám, hogy f a Bδ(u) környezeten belül mindvégig az (f(u)-1;,f(u)+1) intervallumon belül marad. Ekkor a nyílt halmazokból álló

\{\mathrm{B}_{\varepsilon}(u)\}_{u\in K}\,

rendszer lefedi K-t, vagyis a Heine-Borel-tétel miatt már ebből véges sok is lefedi, azaz létezik VK véges, hogy

K\subseteq\bigcup\limits_{u\in V}\mathrm{B}_{\delta_{u}}(u)\,

Ezek képei lefedik Ran(f)-et:

f(K)\subseteq\bigcup\limits_{u\in V}f(\mathrm{B}_{\delta_{u}}(u))\subseteq\bigcup\limits_{u\in V}\{\mathrm{B}_{1}(f(u))\,

Ez utóbbi a folytonosság miatt, tehát f képét véges sok korlátos intervallum lefedi, azaz korlátos.

2) Belátjuk, hogy f felveszi a szuprémumát (és ugyanígy az infimumát is). Legyen S := sup(f) (azaz f értékkészletének legkisebb felső korlátja). Ekkor a g : K \to R, x \mapsto S-f(x) függvény nemnegatív értékeket vesz föl. Ha f nem venné fel a szuprémumát, akkor g pozitív lenne. Ekkor értelmezhető lenne a

h:K\to\mathbf{R};x\mapsto \frac{1}{S-f(x)}

függvény. h mert folytonos függvényekből van folytonosságot megőrző módon összetéve. Az 1) pont szerint korlátos is, ami azonban ellentmond annak, hogy S a szuprémum. Ugyanis S = sup Ran(f) azt jelenti, hogy minden 1/n alakú számra van xnK, hogy | Sf(xn) | < 1 / n, azaz van olyan K-beli xn sorozat, melynek képsorozata h által a végtelenbe tart, azaz h nem korlátos.

Tétel (Bolzano) Összefüggő halmaz folytonos képe összefüggő.

(Ha f ∈ C(Rn,Rm), Dom(f) ívszerűen összefüggő, akkor Ran(f) is ívszerűen összefüggő.)

Bizonyítás. Az ívszerű összefüggőségből és a folytonos függvények kompozíciójára vonatkozó tételből.

Azt mondjuk, hogy az f: R \supset\!\to R függvény folytonos az értelmezési tartománya egy u pontjában, ha

(\forall \varepsilon>0)(\exists \delta>0)(\forall x\in \mathrm{Dom}(f))(|x-u|<\delta\;\Rightarrow\;|f(x)-f(u)|<\varepsilon)

Folytonos egy függvény, ha az értelmezési tartománya minden pontjában folytonos

Legyen f egy az AR halmazon értelmezett, R-be képező függvény. Legyen \scriptstyle{u\in \overline{\mathbf{R}}} az A torlódási pontja. Azt mondjuk, hogy az f-nek a \scriptstyle{v\in \overline{\mathbf{R}}} elem határértéke az u-ban, ha

minden ε > 0 esetén létezik olyan δ > 0, hogy minden xA ∩ Bδ(u)\{u}-re f(x) ∈ Bε(v)

ahol természetesen a +∞ és -∞ környezetei a már említett módon értendők.

Ebben az esetben a határérték egyértelmű és jelölése:


\lim\limits_{x\to u}f(x)=\lim\limits_{u}f=v\,

Folytonosság és határérték kapcsolata

A folytonosságot, csak az értelmezési tartomány pontjaiban nézhetünk, hisz a definícióban f(u) is szerepel. Ellenben határértéket akár azon kívüli is nézhetünk (sőt!). Mégis, a két fogalom között szoros kapcsolat van:

1. Tétel. -- Folytonos függvény határértéke a helyettesítési értéke -- Legyen az u az f értelmezési tartományában. Ekkor a következők ekvivalensek egymással:

  1. f folytonos u-ban
  2. u izolált pontja Dom(f)-nek, vagy u torlódási pontja Dom(f)-nek, létezik u-an határértéke és limuf = f(u)

2. Tétel. -- Véges helyen véges határértékű függvény folytonossá tehető -- Legyen u a Dom(f) véges torlódási pontja és v véges (R-beli) szám. Ekkor a következők ekvivalensek.

  1. \exists\lim\limits_{u}f=v\,
  2. létezik az f-nek olyan \scriptstyle{\overline{f}} u-ban folytonos kiterjeszétse (vagy módosítása), hogy
    \overline{f}|_{\mathrm{Dom}(f)\setminus \{u\}}=f|_{\mathrm{Dom}(f)\setminus \{u\}} és \overline{f}(u)=v\,

Definíció Legyen DRN, f: D \to RM, ARM, uRN torlódási pontja D-nek. Azt mondjuk, hogy az f függvény határértéke az u pontban az A, ha ∀ε>0 ∃δ>0 ∀x∈D x ∈ Bδ(u)  \Rightarrow Bε(A)

Az, hogy a határérték az u-ban A azt jelenti, hogy a függvénynek folytonos kiterjesztése u-ban az f(u) = A hozzárendelés.

Lényeges, hogy tudjuk annak jellemzését, hogy egy pontban a határérték nem létezik. Ehhez a Heine-féle határértékfogalmat használjuk:

Tétel. Legyen DRN, f: D \to RM, ARM, uRN torlódási pontja D-nek. Ekkor az alábbi két kijelentés ekvivalens egymással:

  1. létezik \lim\limits_{u} f=A,
  2. (\forall (a_n)\in\mathrm{Dom}(f)\setminus\{u\}^{\mathbf{Z}^+})(a_n\to u\quad\Rightarrow\quad f(a_n)\to A)

Ezzel megfogalmazhatjuk annak a feltételét, hogy nem létezik a határérték:

Tétel. Legyen DRN, f: D \to RM, ARM, uRN torlódási pontja D-nek. f-nek nincs határértéke u-ban, ha

létezik olyan (a_n)\in\mathrm{Dom}(f)\setminus\{u\}^{\mathbf{Z}^+} sorozat, hogy bár a_n\to u, de (f(an)) nem konvergens.
Személyes eszközök