Szerkesztő:Mozo/A3 gyakorló feladatok 6.
Tartalomjegyzék |
Differenciálgeometria
Ívhossz és ívhosszparaméterezés
1. a) Mi az alábbi görbe ívhossza a [1,e] paraméterszakaszon és mi az ívhosszparaméterezése t=1-tól kezdődően?
b) Mi az alábbi görbe ívhossza a [0,1] paraméterszakaszon és mi az ívhosszparaméterezése t=0-tól kezdődően?
MO.: a)
Ívhossz: [1,e]-n:
Ívhossz paraméterezés t=1-től:
b)
Vegyük észre, hogy a négyzetgyök alatt teljes négyzet áll:
ez t>0-ra persze azonos 3t+2-vel.
Ívhossz: [1,e]-n:
Ívhossz paraméterezés t=0-tól:
Felszín
esetén
z = f(x,y) esetén
2. a) Számítsuk ki a z = x2 − y2 egyenlettel adott felület azon darabjának felszínét, melyet az ,
feltételek adnak meg!
b) Számítsuk ki a egyenlettel adott felület azon darabjának felszínét, melyet az
,
feltételek adnak meg!
c) Számítsuk ki az felület azon darabjának felszínét, melyet a
,
feltételek adnak meg!
MO.: a)
Mivel a tartomány is és a függvény is hengerszimmetriát mutat (minden amiben x2 + y2 van, az hengerszimmetrikus), ezért az integrált hengerkoordinátákban számítjuk ki. A tartomány derékszögű és polárparamméterezése (érdemes felrajzolni koordinátarendszerben és leolvasni az r-t, φ-t), r a Jacobi-determináns:
b)
Vegyük észre, hogy a négyzetgyök alatt egy teljes négyzet
, ami
, a
,
feltételek mellett.
Érintősík
Ha a felület, akkor az érintősík normálisa:
, ha pedig n=(A,B,C), akkor az érintősík egyenlete:
- A(x − x0) + B(y − y0) + C(z − z0) = 0
ahol (x0,y0,z0) annak a pontnak a koordinátái, ahol az érintősíkot keressük, ez néha -ként van meghatározva. Speciálisan, ha z=f(x,y) és u=x, v=y, akkor
. Ugyanis ekkor (x,y,f(x,y)) a felület és
3. a) . Mi az érintősíkja az (u,v)=(0,0)-ban?
b) z = x2 − y2 érintősíkja a (x0,y0,z0) = (0,1, − 1)-ben.
MO.: a)
az adott (0,0) pontban
ezek vektoriális szorzata: -k, azaz a normálvektor: (A,B,C)=(0,0,-1) vagy egyszerűbben (A,B,C)=(0,0,1) mert az érintősíknál nincs jelentősége a normálvektor irányításának. Az adott pont:
Tehát a sík egyenlete:
z-1=0, azaz z=1.
b)
Differenciálegyenletek
Lineáris állandóegyütthatós
Minden
- f0(x)y + f1(x)y' + ... + fn(x)y(n)) = f(x)
lineáris differenciálegyenlet megoldásainak halmaza
alakú, ahol yH a homogén
- f0(x)y + f1(x)y' + ... + fn(x)y(n))
egyenlet megoldása, y_p pedig az egyenlet egy partikuláris megoldása.
Állandóegyütthatójú, ha
- f0(x) = a0,f1(x) = a1 + ... + fn(x) = an számok.
Gyakran csak másodrendű:
ha a, b, c ∈ R.
Ilyenkor a homogén egyenlet megoldását az aλ2+bλ+c=0 karakterisztikus egyenlet megoldásából származó λ gyökökből száraztatjuk (bizonyítása a bizonyítások között).
, ha
, ha
(gyök vagy belső rezonancia esete)
, ha
Az inhomogén egyenlet megoldását a következő alakban keressük. Ha az inhomogén tag az alábbi alakban írható
ahol p(x) és q(x) polinomok és a a+ib ∈ C szám m szeres gyöke az aλ2+bλ+c karakterisztikus polinomnak, akkor az yp(x) partikuláris megoldásra a feltevés:
ahol P(x) és Q(x) olyan polinomok, hogy deg P(x)=deg Q(x)= max{deg p(x), deg q(x)}.
4. kezdeti feltételek: y(0) = 0, y'(0) = − 1
MO.: I. Először a homogén egyenletet oldjuk meg:
(tehát a megoldás
, alakú, ahol α = 0,β = 2)
II. Vegyük észre, hogy a karakterisztikus egyenlet β = 2 gyöke rezonanciában van az sin(2x) inhomogén tag 2 frekvenciájával. Ekkor egy x szorzót veszünk hozzá az Asin(2x) + Bcos(2x) kifejezéshez, ezért a próbafüggvény:
lesz.
Behelyettesítve az egyenletbe:
Az együtthatókat leolvasva:
- 4A = 0, − 4B = 1 azaz
Az általános megoldás:
A kezdeti érték feltételből a konstansok:
5.
kezdeti feltételek: y(0) = 1, y'(0) = − 1
MO.: I. Először a homogén egyenletet oldjuk meg:
II. Vegyük észre, hogy 2 gyök rezonál az exponenciális frekvenciájával. Ezért a partikuláris megoldást
- y = Axe2x
alakban keressük.
- y' = Ae2x + 2Axe2x
- y'' = 2Ae2x + 2Ae2x + 4Axe2x
Behelyettesítve az eredeti egyenletbe:
Áltlános megoldás:
A kezdeti érték feltételből a konstansok:
- y(0) = 1: x=0, y=1
- y'(0) = − 1: x=0, y'=-1
azaz
azaz
azaz C1 = 3 C2 = − 2
Hiányos magasabbrendű
Gyakori probléma a lineáris, melyet hiányosként oldunk meg:
6.
- y''' + 2y'' + y' = 3x2
Ez egy y-ban hiányos lineáris. Valójában olyan, mintha nem is y-ra, hanem y'-re lenne felírva az egyenlet. Ilyenkor érdemes először y'-re megoldani, majd y'-t integrálni, hogy y-hoz jussunk. Ehhez bevezetjük a p(x)=y'(x) új ismeretlen függvényt. Ekkor az egyenlet:
- p'' + 2p' + p = 3x2
Ez már egy állandó együtthatójú másodrendű lineáris. Először megoldjuk p-re.
I. Karakterisztikus polinom
- λ2 + 2λ + 1 = 0
Ez egy teljes négyzet:
- (λ + 1)2 = 0 azaz λ1,2 = − 1, vagyis belső rezonancia van, a gyökök egybeesnek.
- pH = C1e − x + C2xe − x
II. Próbafüggvény a másodfokú polinom miatt:
- pP = Ax2 + Bx + C
- pP' = 2Ax + B
- pP'' = 2A
- 2A + 2(2Ax + B) + Ax2 + Bx + C = 3x2
- 2A + C + 2B + (4A + B)x + Ax2 = 3x2
A=3, B=-12, C=-6+12=6
Innen
- p = C1e − x + C2xe − x + 3x2 − 12x + 6
Az y-t a p=y' egyenlet miatt a p integrálásával kapjuk:
- y = − C1e − x − C2xe − x − C2e − x + x3 − 6x2 + 6x + D
ahol a középső tag parciális integrálással kapható:
Integrálátalakító tételek
Gauss-tétel
Gauss-tétel: Ha V olyan mérhető korlátos térfogat, melyet az F felület határol és v olyan folytonosan differenciálható vektormező, mely a V-t és az F-et tartalmazó nyílt halmazon értelmezett, és az F a V-ből kifelé van irányítva akkor
F. Számítsuk ki és z=1 egyenletek által meghatározott felületek által bezárt korlátos térfogat kifelé irányított határára a
vektormező integrálját!
MO. Láthatóan a felület hengerszimmetrikus, hiszen csak r-től és z-től függ (x2 + y2 van benne). hengerkoordinátákban:
ez egy gyökfüggvény a z tengely körül körbeforgatva (tölcsér) és a magassága z=1. A két felület metszésvonala:
- z = 1
azaz
és
- r = 1, z = 1.
Alulról tehát a tölcsér, felülről egy sík határolja a térfogatot, ezért a felső határ: z=1, az alsó határ , miközben a sugár
és a forgásszimmetria miatt:
F. Számítsuk ki és
egyenlőtlenségek által meghatározott korlátos térfogat kifelé irányított határárra a
vektormező integrálját!
MO.: Zárt térfogatra kell integrálni, ez Gauss-tétel lesz. A vektormező divergenciája:
A feltételek az első térnyolcadot határozzák meg, az
egyenlet pedig a 2 sugarú, origó középpontú gömbfelületet felső felét, ugyanis gömbi koordinátákban r az origótól mért távolság:
- z2 = 4 − x2 − y2
- x2 + y2 + z2 = 4
- r2 = 4
A tartomány gömbi paraméterezése
mivel
és a Jacobi-determináns:
ezért