Matematika A2a 2008/9. gyakorlat
Mozo (vitalap | szerkesztései) a (→Függvénytérbeli projekció) |
Mozo (vitalap | szerkesztései) a (→Többváltozós függvény Riemann-integrálja) |
||
40. sor: | 40. sor: | ||
Egy ''f'', az T-n értelmezett és '''R'''-be képező függvény egy η felosztáshoz tartozó '''Riemann-közelítő összegén''' a | Egy ''f'', az T-n értelmezett és '''R'''-be képező függvény egy η felosztáshoz tartozó '''Riemann-közelítő összegén''' a | ||
− | :<math>\sigma_f(\eta)=\sum\limits_{I\in\mathrm{Dom}(\eta)}f(\eta(I)\cdot|I| | + | :<math>\sigma_f(\eta)=\sum\limits_{I\in\mathrm{Dom}(\eta)}f(\eta(I))\cdot|I|</math> |
Ekkor már definiálhatjuk az Riemann-integrálhatóságot: | Ekkor már definiálhatjuk az Riemann-integrálhatóságot: | ||
105. sor: | 105. sor: | ||
:<math>\int\limits_{[a,b]\times[c,d]}f=\int\limits_{x=a}^b\left(\int\limits_{y=c}^d f(x,y)\;\mathrm{d}y\right)\mathrm{d}x=</math> | :<math>\int\limits_{[a,b]\times[c,d]}f=\int\limits_{x=a}^b\left(\int\limits_{y=c}^d f(x,y)\;\mathrm{d}y\right)\mathrm{d}x=</math> | ||
::<math>=\int\limits_{x=a}^b\int\limits_{y=c}^d f(x,y)\;\mathrm{d}y\,\mathrm{d}x=\int\limits_{y=c}^d\left(\int\limits_{x=a}^b f(x,y)\;\mathrm{d}x\right)\mathrm{d}y</math> | ::<math>=\int\limits_{x=a}^b\int\limits_{y=c}^d f(x,y)\;\mathrm{d}y\,\mathrm{d}x=\int\limits_{y=c}^d\left(\int\limits_{x=a}^b f(x,y)\;\mathrm{d}x\right)\mathrm{d}y</math> | ||
− | + | ||
==Feladatok== | ==Feladatok== | ||
A lap 2009. április 24., 07:01-kori változata
- Ez az szócikk a Matematika A2a 2008 alszócikke.
Tartalomjegyzék |
Függvénytérbeli projekció
Tekintsük
Ebben a belső szorzat:
Számítsuk ki az
függvény
altérre eső merőleges vetületét!
Kell: λ, hogy f(x) vetülete = λ.sin(x). Projekciótétellel:
Megj: pont ezt adná a Gram-Schmidt is.
Példa téglán történő inegrálásra
Ha f(x,y) = x és a [0,2]×[0,2]-n integráljuk, akkor először az y szerinti integrált elvégezve (eközben x állandónak minősül), majd a határozott integrált kiszámolva az x szerintit integrálva:
Hangsúlyozzuk, hogy itt két esetben a Newton-Leibniz-formulát használtuk a határozott integrál kiszámítására:
ahol F az f primitív függvénye (vagy határozatlan integrálja). Az eslő esetben az y változó szerepeltetése az integrál kiszámítását követően indokolatlanná vált, de az x megmaradt, amit tovább kellet integrálni az x változóra vonatkozóan. Fordított esetben szintén 4-et kapunk:
Többváltozós függvény Riemann-integrálja
A T= J1× J2 korlátos és zárt téglalap egy Riemann-felosztásán nem mást értünk mint egy olyan kiválasztófüggvényt, mely a T-t unióként előállító, egymásba nem nyúló tengelyekkel márhuzamos oldalú téglalapokból álló halmaz minden egyes eleméhez egy az adott elemben lévő elemet rendel, azaz egy olyan η függvényt, melyre:
- Dom(η) minden I eleme tengelyekkel párhuzamos oldalú zárt téglalap, melyek egymásba nem nyúlnak, uniójuk T
- minden I ∈ Dom(η) esetén .
A T összes Riemann-felosztásai halmazát RF(T) jelöli. Azon Riemann-felbontások halmazát, amelyekben az összes elem területe (oldalhosszainak szorzata) kisebb egy δ > 0 pozitív számnál, RFδ(T) jelöli, ezt a halmazt a T összes δ-nál finomabb Riemann-felosztásának nevezük.
Egy f, az T-n értelmezett és R-be képező függvény egy η felosztáshoz tartozó Riemann-közelítő összegén a
Ekkor már definiálhatjuk az Riemann-integrálhatóságot:
Definíció. Legyen f:T Regy zárt és korlátos téglán értelmezett függvény. Azt mondjuk, hogy f Riemann-integrálható és integrálja az A valós szám, ha
Belátható, hogy ha f integrálható, akkor A egyértelmű és ekkor ennek a számnak a jelölésére az
- , vagy az
szimbólum szolgál.
A T téglalapon Riemann-integrálható függvények halmazát R(T) jelöli.
Az integrál lényegében a függvény grafikonja alatti térfogat. Integrálható függvény esetén létezik ez a térfogat, azaz a Riemann-felosztást egyre finomabbra véve, a Riemann-közelítő összeg minden előre megadott legnagyobb ε eltérésnél közelebb kerül A-hoz.
Világos, hogy ha egy függvény integrálható, akkor minden résztégláján is integrálható (hisz ekkor azokat a felosztásokat kell venni, amik a részintervallumon belül is felosztások, és persze ezek szerint is képezve a határátmenetet, létező határértéket kapunk).
Egy kompakt K halmazon értelmezett f függvény integrálja nem más, mint tetszőleges a K-t tartalmazó T tégla esetén az
függvény integrálja T-n, ha ez létezik.
A Riemann-inregrálhatóság szükséges és elégséges feltétele
Bár a Riemann-integrálhatóság általában könnyen kezelhető fogalom, a következő tétel bizonyításához azonban a klasszikus analízis szinte összes eszközét be kell vetni. Nem csoda, hogy csak 1905-ben fogalmazhatta meg Lebesgue, egy tágabb perspektívából szemlélve a Riemann-integrált.
Tétel. Legyen f: T R korlátos és zárt téglán értelmezett függvény. f pontosan akkor Riemann-integrálható, ha korlátos, és szakadási helyeinek halmaza Lebesgue-nullmértékű halmaz, azaz
Itt Lebesgue-nullmértékűnek nevezünk egy H ⊆ RN halmazt, ha minden ε > 0-hoz létezik olyan (In) téglasorozat, hogy ennek össztérfogata < ε és lefedi H-t.
Biztos nem nullmértékű például egy nemelfajuló intervallum, mert annak a mértéke az intervallum nemnulla hossza. De véges halmaz nullmértékű, mert lefedhető, egy határértékben eltűnő intervallumsorozat-rendszerrel. Belátható, hogy megszámlálható pont nullmértékű halmazt alkot. Konkrétan, könyen belátható, hogy az 1/n pontjai nullmértékű halmazt alkotnak.
Világos, hogy a Dirichlet-függvényes példa azért jó ellenpélda, mert ez a függvény [0,1]-en mindenhol szakad, azaz discon(Dir)=[0,1], melynek a mértéke 1.
Példa. Felvetődik a kérdés: van-e konitinuum sok helyen szakadó, Riemann-integrálható függvény. A válasz igenlő. (Lásd: az ördög lépcsője függvényt)
A Riemann-integrálhatóság néhány kritériuma
Részletezünk néhány hasznos esetet a fenti tételből.
-
- csak korlátos függvények R-intgrálhatóak
-
- (Cauchy) világos: ha folytonos, akkor nincs szakadási pontja, és korlátos a Weierstrass-tétel miatt
Kétváltozós függvény integráljának kiszámítása, paraméteres integrál integrálása
Legyen f:[a,b]×[c,d] R folytonos. Ekkor az
létezik mert az integrandusa folytonos. Mi több, maga is folytonos.
Ugyanis,
Legyen ε > 0 tetszőleges. Mivel f egyenletesen folytonos, ezért létezik δ>0, hogy ha |(x,y)-(x,y0)| < δ, akkor
Ekkor viszont
Tehát F(y) folytonos (egyenletesen) és így integrélható egyváltozós függvény, azaz létezik:
Ez alapot ad az integrál kiszámítására: az f(x,y) kétváltozós függvény intergálja tengelyekkel párhuzamos oldalú téglalap alakú tartományon nem függ az integrálás sorrendjétől. Ezesetben a "másik változót" mindig konstansnak vesszük:
Feladatok
1.
- T = [1,e] × [1,2]
2.
- T = [-1,1] × [0,π/4]
3.
- T = [-1,1] × [0,1]
4.
- T = [a,b] × [c,d]
- f(x,y) = g(x)h(y)
8. gyakorlat | 10. gyakorlat |