|
|
(egy szerkesztő 11 közbeeső változata nincs mutatva) |
24. sor: |
24. sor: |
| csak x-től függ és innen az integráló szorzó: | | csak x-től függ és innen az integráló szorzó: |
| :<math>\mu(x)=e^{\int R(x)\;dx}</math> | | :<math>\mu(x)=e^{\int R(x)\;dx}</math> |
| + | |
| + | |
| + | '''Példa.''' |
| + | |
| + | Az x>0, y tetszőleges kezdeti érték tarrtományban oldjuk meg az alábbi egyenletet! |
| + | :<math>\,(x^2+y^2+x)dx+xydy=0</math>, <math>(xyy'=-x^2-y^2-x)</math> |
| + | '''Mo.''' <math>P=x^2+y^2+x</math>, <math>Q=xy</math>, <math>\partial_y P=2y</math>, <math>\partial_yQ=y</math> azaz nem egzakt, de |
| + | :<math>\frac{\partial_y P-\partial_yQ}{Q}=\frac{2y-y}{xy}=\frac{1}{x}=R(x)</math>, <math>\mu(x)=e^{\int\frac{1}{x}\mathrm{d}x}=x</math> |
| + | |
| | | |
| II. Keressük a megoldást a μ=μ(y) feltevéssel! Ekkor ln(μ)=ln(μ)(y) és ∂<sub>x</sub>ln(μ)=0, azaz | | II. Keressük a megoldást a μ=μ(y) feltevéssel! Ekkor ln(μ)=ln(μ)(y) és ∂<sub>x</sub>ln(μ)=0, azaz |
| :<math>\frac{\partial P}{\partial y}-\frac{\partial Q}{\partial x}=-P\frac{\partial \ln\mu}{\partial y}\,</math> | | :<math>\frac{\partial P}{\partial y}-\frac{\partial Q}{\partial x}=-P\frac{\partial \ln\mu}{\partial y}\,</math> |
| és | | és |
− | :<math>S(x)=\frac{\frac{\partial P}{\partial y}-\frac{\partial Q}{\partial x}}{P}=-\frac{\partial \ln\mu}{\partial y}\,</math> | + | :<math>S(y)=\frac{\frac{\partial P}{\partial y}-\frac{\partial Q}{\partial x}}{P}=-\frac{\partial \ln\mu}{\partial y}\,</math> |
| csak y-től függ és innen az integráló szorzó: | | csak y-től függ és innen az integráló szorzó: |
− | :<math>\mu(í)=e^{-\int S(y)\;dy}</math> | + | :<math>\mu(y)=e^{-\int S(y)\;dy}</math> |
| | | |
| '''Megj.:''' A gyakorlatban ilyenkor vesszük az | | '''Megj.:''' A gyakorlatban ilyenkor vesszük az |
36. sor: |
45. sor: |
| törteket és ellenőrizzük, hogy rendre csak x-től vagy csak y-tól függenek. Ha valamelyik, akkor azt a megoldást választjuk. | | törteket és ellenőrizzük, hogy rendre csak x-től vagy csak y-tól függenek. Ha valamelyik, akkor azt a megoldást választjuk. |
| | | |
| + | '''Példa.''' |
| + | |
| + | Oldjuk meg az |
| + | :<math>-x^2\cos^4y\,\mathrm{d}x+\sin y\,\mathrm{d}y=0</math> |
| + | egyenletet! |
| + | |
| + | ''1. Mo.'' |
| + | Nem egzakt: |
| + | :<math>\frac{\partial P}{\partial y}=4x^2\cos^{3}y(\sin y)</math> |
| + | :<math>\frac{\partial Q}{\partial x}=0</math> |
| + | Egzakttá tehető, ugyanis: |
| + | :<math>-\frac{\frac{\partial P}{\partial y}-\frac{\partial Q}{\partial x}}{P}=\frac{4x^2\cos^{3}y(\sin y)}{x^2\cos^4y}=\frac{4\sin y}{\cos y}</math> |
| + | :<math>\mu=e^{\int\frac{4\sin y}{\cos y}}=e^{-4 \mathrm{ln}|cos y |}=\frac{1}{\cos^4y}</math> |
| + | Emiatt |
| + | :<math>-x^2\,\mathrm{d}x+\frac{\sin y}{\cos^4 y}\,\mathrm{d}y=0</math> |
| + | Megoldása: |
| + | :<math>-\frac{x^3}{3}+\frac{1}{3\cos^3 y}\,=C</math> |
| + | ''2. Mo.'' |
| + | Szeparábilis is. |
| + | |
| + | III. Előfordulhat, hogy szeparábilis alakban kell keresnünk a parc. diff. egyenlet megoldását, azaz μ(x,y)=φ(x)ψ(y) alakban. Ekkor -- mint az könnyen ellenőrizhető -- az egyenlet |
| + | :<math>\frac{\partial P}{\partial y}-\frac{\partial Q}{\partial x}=Qf(x)-Pg(y)\,</math> |
| + | alakú és az integráló szorzó |
| + | :<math>\mu(x,y)=e^{\int f(x)\;dx+\int g(y)\;dy}</math> |
| | | |
| '''Példa.''' Oldjuk meg az | | '''Példa.''' Oldjuk meg az |
59. sor: |
92. sor: |
| :<math>x\sqrt[3]{3\,\mathrm{ln}\,c|x|}=y(x)\,</math> | | :<math>x\sqrt[3]{3\,\mathrm{ln}\,c|x|}=y(x)\,</math> |
| | | |
− | ==Elméleti példa== | + | ==Elméleti példák== |
− | '''Példa.''' Keressünk integráló tényezőt az | + | '''1.''' Az y'=-P/Q homogén fokszámú egyenlet, melyben P és Q azonos fokszámú homogén függvények szintén egzakttá tehető az 1/(Px+Qy) szorzóval, ha ez nem az y'=-y/x egyenlet (ennek meg ismerjük a megoldását). |
| + | |
| + | '''2.''' Keressünk integráló tényezőt az |
| :<math>y'+f(x)y=g(x)\,</math> | | :<math>y'+f(x)y=g(x)\,</math> |
| közönséges elsőrendű inhomogén lineáris differenciálegyenlethez! | | közönséges elsőrendű inhomogén lineáris differenciálegyenlethez! |
90. sor: |
125. sor: |
| azaz | | azaz |
| <math>C=ye^{F(x)}-\int g(x)e^{F(x)}\,\mathrm{d}x</math> | | <math>C=ye^{F(x)}-\int g(x)e^{F(x)}\,\mathrm{d}x</math> |
| + | <center> |
| + | </center> |
| + | ==Gyakorlás== |
| | | |
| + | Oldja meg az alábbi egyenletet az a) y(π)=0 ill. b) y(2/π)=1 kezdeti feltétel mellett! |
| + | :<math>x\sin\frac{y}{x}-y\cos\frac{y}{x}+xy'\cos\frac{y}{x}=0</math> |
| + | '''Mo.''' Legyen <math>u=y/x</math>, innen <math>y'=u'x+u</math> |
| + | :<math>\sin\frac{y}{x}-\frac{y}{x}\sin\frac{y}{x}+y'\cos\frac{y}{x}=0</math> |
| + | :<math>\,\sin u-u\cos u+(u'x+u)\cos u=0</math> |
| + | :<math>\,\sin u+u'x cos u=0</math> |
| + | :<math>\,u'x\cos u =-\sin u</math> |
| + | (itt megjegyzendő, hogy az u=kπ konstansok megoldások, azaz az eredetinek az y=kπx megoldásai) |
| + | :<math>\,\int-\frac{\cos u}{\sin u}\mathrm{d}u =\int\frac{\mathrm{d}x}{x}</math> |
| + | :<math>\,-\ln|\sin u| =\ln|x|+C</math> |
| + | :<math>\frac{1}{|\sin u|}=K_1|x|</math> |
| + | :<math>\,1=Kx\sin \frac{y}{x}</math> (K≠0) |
| | | |
− | ==Komplex számkör és reprezentációi== | + | ==Függvényegyütthatós elsőrendű lineáris d.e.== |
− | A komplex számok '''C''' halmazát és műveleteit legalább három, lényegesen más szemszögből lehet láttatni. A meghatározottság kedvéért összefoglaljuk a komplex számok legfontosabb algebrai tulajdonságait. Nem térünk ki minden egyes műveleti tulajdonságra, ezek megtalálhatók a komplex számok algebráját leíró tankönyvekben.
| + | :<math> |
| + | y'+\frac{2y}{x}=\sin(x^3+1)</math> |
| | | |
− | ===Algebrai modell=== | + | '''Mo.''' Homogén megoldása. y=0 konstans megoldás. |
− | A komplex számok olyan
| + | :<math>y'=-\frac{2y}{x}</math> |
− | :<math>a+b\mathrm{i}\,</math> | + | :<math>\frac{dy}{y}=-2\frac{dx}{x}</math> |
− | alakú formális kifejezések, ahol ''a'' és ''b'' valós számok, i pedig azzal a speciális tulajdonsággal rendelkezik, hogy
| + | :<math>\ln|y|=\ln|x|^{-2}+C</math> |
− | :<math>\mathrm{i}^2=-1\,</math> | + | Bolzano tétele miatt tetszőleges K valós számmal: |
− | A komplex számok halmazát a '''C''' szimbólummal jelöljük, tehát
| + | :<math>y=K\frac{1}{x^2}</math> |
− | :<math>z\in \mathbf{C}\quad\Leftrightarrow\quad z=a+bi\quad\quad(a,b\in \mathbf{R})</math> | + | ami a homogén általános megoldása. |
− | itt ''a''-t a ''z'' valós részének nevezzük és Re(''z'')-vel jelöljük, ''b''-t a ''z'' képzetes részének nevezzük és Im(''z'')-vel jelöljük. Világos, hogy Im(''z'') ∈ '''R''', azaz "tiszta" valós.
| + | |
| | | |
− | '''Megjegyzés.''' A kevéssé informatív "formális kifejezés" helyett bevezethetjük a komplex számokat valódi algebrai objektumokként. A komplex számok halmazát egy a maradékos osztással rendelkező halmazból konstrulájuk: a valós együtthatós polinomok '''R'''[X] halmazából. Közismert, hogy a valósegyütthatós, egyhatározatlanú polinomokal, azaz a
| + | Inhomogén part. keresése |
− | :<math>a_0+a_1x+a_2x^2+...+a_nx^n\,</math> | + | :<math>y(x)=K(x)\frac{1}{x^2}</math> |
− | alakú kifejezésekkel, ahol az ''a<sub>i</sub>''-k valós számok, ''n'' pedig nemnegatív egész, lehet maradékosan osztani (polinomosztás). Ekkor
| + | :<math> |
− | :<math>\mathbf{C}=_{\mathrm{def}}\mathbf{R}[X]/(x^2+1)</math>
| + | K'(x)\frac{1}{x^2}+K(x)\frac{-2}{x^3}+K(x)\frac{2}{x^3}=\sin(x^3+1)</math> |
− | azaz a komplex számok halmaza a valósegyütthatós polinomok x<sup>2</sup>+1 polinommal történő osztási maradékai. Világos, hogy minden ilyen maradék előáll
| + | :<math> |
− | :<math>m(x)=a+bx\,</math> | + | K'(x)=x^2\sin(x^3+1)</math> |
− | alakban, azaz legfeljebb elsőfokú polinom alakjában. Ebben a számkörben az ''összeadás'' a polinomösszeadás, a szorzás a polinomok szorzása (illetve ezen eredményének x<sup>2</sup>+1-vel történő osztási maradéka). Amikor két elsőfokú polinom szorzata másodfokú, akkor sem lépünk ki a számkörből, hisz a
| + | :<math> |
− | :<math>m(x)^2+1=0\,</math> | + | K'(x)=\frac{1}{3}3x^2\sin(x^3+1)</math> |
− | polinomegyenlet megoldható, éspedig az m(x)=x polinom (az identitás) megoldás. Ekkor
| + | :<math> |
− | :<math>m(x)^2=-1\,</math> | + | K(x)=-\frac{1}{3}\cos(x^3+1)</math> |
− | azaz ebben a számkörben létezik a -1-nek négyzetgyöke. Az ''m(x)=x'' polinom az, mely az ''i'' egység szerepét játssza és így is jelöljük ezt ezentúl.
| + | :<math>y=K\frac{1}{x^2}-\frac{1}{3}\cos(x^3+1)\frac{1}{x^2}</math> |
| | | |
| | | |
− | Akárcsak a legfeljebb elsőfokú ''a'' + ''bx'' alakú polinomok esetén, a '''C'''-t alkotó formális kifejezések között is értelmezhetjük az összeadást és a szorzást. Ezeket pontosan úgy definiáljuk, mint az ''a'' + ''bx'' alakú polinomok összegét és szorzatát, azzal a specialitással, hogy ahol a polinomok a szorzást követően másodfokúvá válnak, ott a komplex számok az i<sup>2</sup>=-1 egyenlőség miatt visszaérkeznek az ''a'' + ''b''i alakú kifejezések körébe. Ezért lesz '''C''' zárt arra a szorzásra, amit a polinomok mintájára definiálunk.
| |
− |
| |
− | Már innen is látszik, hogy a komplex számok halmaza kétdimenziós valós test feletti vektortér. Kimondhatjuk tehát:
| |
− |
| |
− | '''Állítás.''' A '''C''' számkör a komplex számok
| |
− | :(''a''+''b''i) + (''c''+''d''i) = (''a''+''c'') + (''b''+''d'')i összeadásával és a
| |
− | :λ(''a''+''b''i) = λ''a'' + λ''b''i, a λ valós számmal való szorzással
| |
− | kétdimenziós valós vektorteret alkotnak és így lineárisan izomorfak a valós számpárok '''R'''<sup>2</sup> vektorterével.
| |
− |
| |
− | ===Halmazelméleti modell===
| |
− | Az algebrai modellben nem teljesen világos, hogy mi is az i elem. Az előző állítás azonban lehetőséget biztosít arra, hogy konkrétan megadjuk a komplex számok halmazát mindenféle olyan kifejezés használata nélkül, mint "formális kifejezés" stb. (Valójában persze az algebrai modell is jól értelmezett módon adja meg a komplex számok halmazát, ha az ''a'' + ''b''i alakú formális kifejezéseken az '''R'''[X] polinomgyűrűnek az (1+X<sup>2</sup>) polinommal történő maradékos osztásának maradékait értjük).
| |
− |
| |
− | A számpár reprezentációban:
| |
− | :<math>\mathbf{C}=\mathbf{R}^{2}\,</math>
| |
− | az összeadás az '''R'''<sup>2</sup>-beli vektorösszeadás, a szorzás, pedig a
| |
− | :<math>(a+b\mathrm{i})(c+d\mathrm{i})=(ac-db)+(ad+bc)\mathrm{i}\,</math>
| |
− | művelet, mely természetesen a "polinomszorzásnak" az előző állításbeli izomorfizmus által létesített képe.
| |
− |
| |
− | Ez az interpretáció azért fontos, mert explicitté teszi, hogy a '''C''' örökli az '''R'''<sup>2</sup> topológiáját.
| |
− |
| |
− | ===Geometriai modell===
| |
− |
| |
− | A szorzással együtt '''C''' egységelemes, nullosztómentes algebrát alkot (tehát vektortér és van egy mindkét változójában lineáris belső szorzás, melyben van egység és „nullával nem lehet osztani”). Felmerülhet a gyanúnk, hogy talán reprezentálhatjuk a komplex számokat a 2×2-es valós mátrixon M<sub>2×2</sub> ('''R''') algebrájának egy részalgebrájaként. Ezt a komplex számok trigonometrikus alakja segítségével tehetjük meg. Ismert, hogy a komplex számmal való szorzás forgatva nyújtás, azaz lineáris leképezés az '''R'''<sup>2</sup> síkon:
| |
− | :<math>\mathbf{C}\ni z=r\cdot(\cos\varphi+\mathrm{i}\sin\varphi)\;\equiv\;
| |
− | \begin{pmatrix}
| |
− | r\cos\varphi & -r\sin\varphi\\
| |
− | r\sin\varphi & r\cos\varphi
| |
− | \end{pmatrix}\in \mathrm{M}_{2\times 2}(\mathbf{R})</math>
| |
− | Világos, hogy ekkor az ''a'' + ''b''i kanonikus alakot használva a komplex számoknak megfelelő mátrixok halmaza:
| |
− | :<math>\left\{\begin{pmatrix}
| |
− | a & -b\\
| |
− | b & \;\;a
| |
− | \end{pmatrix}\in\mathrm{M}_{2\times 2}(\mathbf{R}): a,b\in \mathbf{R}\right\}</math>
| |
− | Ez a mátrixhalmaz kétdimenziós altér az M<sub>2×2</sub> ('''R''') algebrában, melyet például a közvetve onnan is láthatjuk, hogy forgatva nyújtások is alteret alkotnak a lineáris leképezések terében.
| |
− |
| |
− | =='''C''' topológiája==
| |
− |
| |
− | '''R'''<sup>2</sup> gömbi környezetei lesznek '''C''' gömbi környezetei. Általában, minden topologikus fogalom '''C'''-ben '''R'''<sup>2</sup>-re vezetünk vissza. Tehát, adott ''r'' > 0 valós számra és ''z''<sub>0</sub> ∈ '''C''' számra:
| |
− | :<math>\mathrm{B}_r(z_0)\;=\;\{z\in \mathbf{C}\mid |z-z_0|<r\}</math>
| |
− | az ''r'' sugarú ''z''<sub>0</sub> középpontú nyílt gömbi környezet. Itt a | . | abszolútérték helyett, mely a || . ||<sub>2</sub> euklideszi norma, elvileg '''R'''<sup>2</sup> bármelyik normája alkalmas lenne, hisz véges dimenziós normált térben minden norma ekvivalens, azaz ugyanazokat a nyílt halmazokat határozzák meg. Szokásos módon értelmezettek az előbb említett nyílt halmazok is. Ω ⊆ '''C''' '''nyílt''', ha minden pontjával együtt, annak egy nyílt gömbi környezetét is tartalmazza:
| |
− | :<math>\forall z\in \Omega\quad \exists r>0\quad \mathrm{B}_r(z)\subseteq \Omega</math>
| |
− | Egy ''A'' ⊆ '''C''' halmaz belsején értjük azon pontok halmazát, melyeknek egy egész gömbi környezete benne van ''A''-ban
| |
− | :<math>\mathrm{int}(A)=\{z\in \mathbf{C}\mid \exists r>0\quad \mathrm{B}_r(z)\subseteq A\}</math>
| |
− | Mivel '''R'''<sup>2</sup>-ben minden norma ekvivalens (ugyanazokat a nyílt halmazokat határozzák meg), ezért adott feladatokban tetszőleges, a feladathoz jól illeszkedő normát választhatunk. Topologikus szempontokból a komplex és '''R'''<sup>2</sup>-'''R'''<sup>2</sup> függvények között a következő azonosítással élhetünk. Ha ''f'': '''C'''⊇ <math>\rightarrow</math>'''C''' függvény, akkor ''z'' = ''x'' + i''y'', ''f''(''z'')=''u''(''x'',''y'')+i''v''(''x'',''y''), ill.
| |
− | :<math>f\equiv\begin{pmatrix}u\\v\end{pmatrix}
| |
− | </math>
| |
− |
| |
− | ===Folytonosság===
| |
− |
| |
− | Azt mondjuk, hogy az ''A'' ⊆ '''C''' halmazon értelmezett ''f'' függvény folytonos a ''z'' ∈ '''A''' pontban, ha ''z''-ben ''f'' folytonos mint '''R'''<sup>2</sup> ⊇ ''A'' <math>\to</math> '''R'''<sup>2</sup> függvény. Maga az ''f'' ''folytonos'', ha az értelmezési tartománya minden pontjában folytonos.
| |
− |
| |
− | A többváltozós valós analízisből ismert tény miatt fennáll:
| |
− |
| |
− | '''Állítás.''' Az ''f'' komplex függvény pontosan akkor folytonos az értelmezési tartománya egy pontjában, ha ott a függvény valós és képzetes része, mint kétváltozós valós függvény folytonos. Azaz, ha ''f''-et a következő alakban írjuk:
| |
− | :<math>f(z)\equiv f(x,y)=u(x,y)+\mathrm{i}\cdot v(x,y)</math>
| |
− | ahol ''u'' és ''v'' valós értékű függvények (rendre Re(''f'') és Im(''f'')), továbbá ''z''<sub>0</sub> = ''x''<sub>0</sub> + i''y''<sub>0</sub> ∈ Dom(''f''), akkor a következők ekvivalensek:
| |
− | # ''f'' folytonos a ''z''<sub>0</sub>-ban
| |
− | # ''u'' és ''v'' függvények folytonosak az (''x''<sub>0</sub>,''y''<sub>0</sub>)-ban
| |
− |
| |
− |
| |
− | A kétváltozós függvények közötti határérték-folytonosság kapcsolat is megfogalmazható komplex módon. Itt az f = u + vi függvény határértékén a <math>z=x+iy</math> pontban a lim<sub>x</sub> u + i lim<sub>y</sub> v szám adja. Ekkor
| |
− |
| |
− |
| |
− | '''Állítás.''' Az ''f'' komplex függvény pontosan akkor folytonos az értelmezési tartománya egy belső pontjában, ha ott a függvénynek létezik határértéke és az a helyettesítési érték.
| |
− | : <math>\lim\limits_{z\to z_0} f(z)=f(z_0)</math>
| |
− | A komplex függvények folytonosságának egyik, de nem egyetlen feltétele az, hogy az (u,v) reprezentáció '''R'''<sup>2</sup>-ben lineáris legyen, hiszen ''a véges dimenziós normált terek között ható lineáris leképezések folytonosak.'' A nem-folytonosságnál érdemes a határérték nem létezését vizsgálni, hátha ez célra vezet.
| |
− |
| |
− |
| |
− | '''Feladat.''' Legyen ''w'' ∈ '''C'''. Igazoljuk, hogy az alábbi függvények folytonosak!
| |
− | # <math>z\mapsto w + z\,</math>
| |
− | # <math>z\mapsto w\cdot z\,</math>
| |
− | # <math>z\mapsto \overline{z}\,</math>
| |
− | # <math>z\mapsto \frac{1}{z}\quad\quad (z\ne 0)</math>
| |
− |
| |
− | ''Megoldás.''
| |
− |
| |
− | Az 1. az '''R'''<sup>2</sup>-ben eltolás a ''w''-nek megfelelő vektorral (Re(''w''), Im(''w''))-vel, így affin leképezés, ami folytonos.
| |
− |
| |
− | 2. a ''w'' mátrixreprezentációjának megfelelő mátrixszal való szorzás, azaz lineáris leképezés, s így folytonos.
| |
− |
| |
− | 3. azaz a konjugálás: (''x'',''y'') <math>\mapsto</math> (''x'',–''y'') a valós tengelyre való tükrözés, ami szintén lineáris.
| |
− |
| |
− | Végül a reciprok:
| |
− | :<math>\frac{1}{z}=\frac{\overline{z}}{z\overline{z}}=\frac{\overline{z}}{|z|^2}</math>
| |
− | így, mint '''R'''<sup>2</sup> ⊃<math>\to</math> '''R'''<sup>2</sup> függvény:
| |
− | :<math>\begin{pmatrix}
| |
− | x \\
| |
− | y
| |
− | \end{pmatrix}\mapsto
| |
− | \begin{pmatrix}
| |
− | \cfrac{x}{x^2+y^2} \\
| |
− | \cfrac{-y}{x^2+y^2}
| |
− | \end{pmatrix}</math>
| |
− | amely olyan, hogy mindkét komponensfüggvénye folytonos valós függvényekből van összeállítva a folytonosságot megőrző módon, azaz az értelmezési tartománya minden pontjában folytonos.
| |
− |
| |
− | '''Feladat.''' Folytonos-e a ''z'' = 0-ban az
| |
− | :<math>f(z)=\left\{
| |
− | \begin{matrix}
| |
− | \cfrac{\mathrm{Im}(z)^3+\mathrm{i}\cdot\mathrm{Re}(z)^4}{\overline{z}\cdot z},\quad\quad\mathrm{ha}\;z\ne 0\\
| |
− | \\
| |
− | 0,\quad\quad \mathrm{ha}\;z=0
| |
− | \end{matrix}
| |
− | \right.</math>
| |
− |
| |
− | ''Megoldás.''
| |
− |
| |
− | Ha ''z'' = ''x'' + i''y'' és (''x'',''y'') ≠ (0,0), akkor:
| |
− | :<math>f(x,y)=\begin{pmatrix}
| |
− | \cfrac{y^3}{x^2+y^2} \\
| |
− | \cfrac{x^4}{x^2+y^2}
| |
− | \end{pmatrix}</math>
| |
− |
| |
− | A komponensfüggvények felírhatók egy 0-hoz tartó és egy korlátos függvény szorzataként:
| |
− | :<math>\left|\cfrac{y^3}{x^2+y^2}\right|=|y|\cdot\frac{y^2}{x^2+y^2}\leq |y|\cdot\frac{y^2}{y^2}=|y|</math>
| |
− | és
| |
− | :<math>\left|\cfrac{x^4}{x^2+y^2}\right|=x^2\cdot\frac{x^2}{x^2+y^2}\leq x^2\cdot\frac{x^2}{x^2}=x^2</math>
| |
− | így (x,y)<math>\to</math>(0,0) esetén a 0-hoz tartanak, így a függvény maga a (0,0)-hoz, azaz a komplex 0-hoz. Mivel itt a függvény értéke 0, ezért ''f'' a 0-ban folytonos.
| |
− |
| |
− |
| |
− | Ha folytonos komplex függvényekből alapműveletek segítségével alkottunk függvényeket, akkor azok is folytonosak maradnak, mert a megfelelő '''R'''<sup>2</sup>-beli függvények ekkor olyanok lesznek, melyek mindegyik komponensfüggvénye a valós alapműveletek segítségével vannak definiálva. Ám, ezek megőrzik a folytonosságot.
| |
− |
| |
− | '''Állítás.''' Ha ''f'' és ''g'' komplex függvények és az ''z''<sub>0</sub> pontban (mindketten értelmezettek és) folytonosak, akkor
| |
− | # ''f'' + ''g''
| |
− | # ''f'' <math>\cdot</math> ''g''
| |
− | # <math>\overline{f}</math>
| |
− | # ''g''(''z''<sub>0</sub>) ≠ 0 esetén ''f''/''g''
| |
− | is folytonos ''z''<sub>0</sub>-ban.
| |
− |
| |
− |
| |
− | Folytonos függvények kompozíciója is folytonos (az kompozíció értelmezési tartományán).
| |
− |
| |
− | ==Komplex számkör unicitása==
| |
− | '''C''', azaz a komplex számok teste kétdimenziós valós vektortér. '''C''' elemei reprezentálhatók az '''R'''<sup>2</sup> síkon, a következő megfeleltetésekkel:
| |
− | :<math>\mathbf{C}\ni a+bi\equiv (a,b)\in \mathbf{R}^2</math>
| |
− | a vektortérműveletek pedig:
| |
− | :<math>\mathbf{C}\ni (a+bi)+(c+di)\equiv (a,b)+(c,d)\in \mathbf{R}^2</math> vektorösszeadás (''a'', ''b'', ''c'', ''d'' ∈ '''R''')
| |
− | :<math>\mathbf{C}\ni \lambda\cdot(a+bi)\equiv \lambda.(a,b)\in \mathbf{R}^2</math> valós számmal való szorzás (λ, ''a'', ''b'' ∈ '''R''')
| |
− |
| |
− | A komplex számok körét a komplex szorzás tulajdonságai egyértelműsítik. '''C''' nem csak kétdimenziós valós vektortér, de a szorzással algebra is, sőt '''C''' ''az egyetlen kétdimenziós kommutatív, nullosztómentes valós algebra'' -- izomorfizmus erejéig. Sok megjelenési formája lehet a komplex számoknak, de bármely két reprezentáció olyan, hogy található olyan kölcsönösen egyértelmű leképezés köztük, mely lineáris és megtartja a szorzást is (azaz algebra izomorfizmus).
| |
− |
| |
− | A nullosztómentesség és a kommutativitás jellemzően a mátrixalgebrákban nemtriviális tulajdonság. A komplex számok olyan lineáris leképezéseknek felelnek meg, melyek mátrixa
| |
− | :<math>\begin{pmatrix}
| |
− | a & -b\\
| |
− | b & a
| |
− | \end{pmatrix}</math>
| |
− | A komplex számok szorzása itt a mátrixszorzás.
| |
| <center> | | <center> |
− |
| |
| {| class="wikitable" style="text-align:center" | | {| class="wikitable" style="text-align:center" |
| |- bgcolor="#efefef" | | |- bgcolor="#efefef" |
Általában egy P(x,y)dx+Q(x,y)dy=0 alakú differenciálegyenlet esetén nem teljesül a rot(P,Q)=0 feltétel. Esetenként azonban található olyan μ kétváltozós pozitív értékű függvény, amellyel:
már egzakt egyenlet. Vizsáljuk meg miből nyerhetjük az ilyen μ un. integráló szorzót! A rot(μP,μQ)=0 feltétel a következő:
Ezt a parciális differenciálegyenletet kell megoldanunk ahhoz, hogy legyen integráló tényezőnk.
Megállapíthatjuk, hogy néha érdemes a μ-re felírt egyenletnek csak olyan megoldásait keresni, amelyek csak az egyik változótól függenek. Ez a következő esekben áll elő.
I. Keressük a megoldást a μ=μ(x) feltevéssel! Ekkor ln(μ)=ln(μ)(x) és ∂yln(μ)=0, azaz
Az x>0, y tetszőleges kezdeti érték tarrtományban oldjuk meg az alábbi egyenletet!
törteket és ellenőrizzük, hogy rendre csak x-től vagy csak y-tól függenek. Ha valamelyik, akkor azt a megoldást választjuk.
III. Előfordulhat, hogy szeparábilis alakban kell keresnünk a parc. diff. egyenlet megoldását, azaz μ(x,y)=φ(x)ψ(y) alakban. Ekkor -- mint az könnyen ellenőrizhető -- az egyenlet
azaz célravezet, ha μ-t μ(x) alakban keressük. Ekkor
alakban a keresztben vett deriváltak: 0 és f(x).
Q=1 és P(x,y)=-g(x)+f(x)y ezért a μ-t adó parc.diff. egyenlet:
Elegendő egy partikuláris megoldást találni, amit egyszerűen megkapunk, ha csak az olyan μ-ket keressük, amik csak az x-től függenek, ekkor ugyanis pl. g(x) nem is lesz az egyenletben. Ilyet találunk, mert:
ahol F'=f.
Oldja meg az alábbi egyenletet az a) y(π)=0 ill. b) y(2/π)=1 kezdeti feltétel mellett!
(itt megjegyzendő, hogy az u=kπ konstansok megoldások, azaz az eredetinek az y=kπx megoldásai)
ami a homogén általános megoldása.
Inhomogén part. keresése